A FOGANTATÁS HETE az Alternatív Problémamegoldó Technikák oldalon

2. rész: AZ ELHAGYÁS SÉRÜLÉSE

Egy másik hölgy azzal fordult hozzám, hogy újból szeretne szülni, de nem sikerül teherbe esni. Már azon gondolkoznak a férjével, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fognak próbálkozni.

Elbeszélgettünk arról, vajon szoktak-e „iparkodni” az ügyben. Igen volt a válasz, de kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert a kislányuk megszületése óta velük alszik.
Az anya már próbálja átszoktatni a gyereket a saját szobájában és a saját ágyába, de nem nagyon megy.

Kopogtatás (ÉFT) közben kiderült, hogy ez tulajdonképpen nem a gyereknek okoz nehézséget, hanem az anyának. Ő ugyanis annyira sajnálja a kicsit, mi lesz vele odaát a egyedül a másik szobában.

Hamarosan áttértünk az ő saját anyukájához való viszonyára. Vajon neki fáj-e ha az édesanyjától távol van? Kiderült, hogy mélységes hiány és fájdalom járja át az egész életét, amikor az anyukájától távol van. És most nehogy azt higgyék, hogy valami nagy távolságról beszélünk! A hölgy szülei a szomszédban laknak, minden nap beszélnek és naponta időt töltenek együtt. Mégis a lány számára a külön töltött idő elhagyottság és hiány érzéssel jár.

Ennek eredetére és okára dolgoztunk. Nem volt semmi „misztikus” benne. Se családállítás, se előző élet. Semmi extra. Egy „egyszerű” gyerekkori elhagyás sérülést találtunk, amikor az anya egy ideig nem lehetett a lányával.
A kisbaba számára ugyanis nincs idő. Mivel ő mindig együtt volt az anyukájával, az az egyszeri alkalom is, amikor nem lehettek együtt, sérülést okozott. Pedig ő olyan csodálatos kedvezményezett helyzetbe született, ahol az anya vihette őt magával a munkahelyére is.

Ha valaki egy sérüléshajlammal születik (vagyis a lélek ezt vállalta be, hogy ezt a témát fogja gyakorolni és megoldani), akkor mindegy, milyen jól végzi a dolgát a szülő. Ahhoz, hogy a gyerek begyűjtse a sérülést, valami nagyon „kicsi dolog” is elegendő.
(Sőt sokszor egy sérülésnél az sem fontos, hogy történt-e valami. Ha a szülött azt éli meg, mintha megtörtént volna, az is elegendő.)

Az egyik tanulsága az ügynek, hogy az ember csak attól a fájdalomtól félti a gyerekét, amiről van valami tapasztalás, ami neki is fájt. Ez az anyuka csak attól a szenvedéstől akarta megmenteni a kislányát – és ezért aludt vele -, ami neki szenvedést okozott. Nem akarta, hogy ugyanúgy szenvedjen a gyerek, mint ő, amikor ő nem lehetett az édesanyjával.

A másik tanulság, hogy a következő leszületendő lélek nagyon bölcsen vár még az anyukájára. Ad neki egy kis időt, hogy kidolgozhassa magából ezt a témát. Egyrészt egy lelkileg egészségesebb anyukához szeretne jönni. Másrészt ezzel a várakoztatással vette rá az anyukáját, hogy a sérülésével foglalkozzon.

Ilyen esetekben ki szoktam tesztelni vajon van-e leszületni vágyó lélek, aki vár a megfelelő alkalomra. És volt! 🙂

A téma egyébként annyira érzékenyen érintette a klienst, hogy folyamatosan sírt és fújta az orrát. Meg is ígérte, hogy hoz egy százas papírzsepit nekem legközelebb.