Címkearchívumok: önmunka

Szabad-e más pénzére pályázni?

 

Mottó: Sosem a pénzzel van a baj, hanem a pénzhez fűződő gondolatainkkal

 

Állandóan a fejemhez vágja

LINDA: Elvégeztem az ÉFT tanfolyamot, aztán írtam egy listát a pénzzel kapcsolatos hülye gondolataimról. Nem akarok hazudni, de volt vagy 100-150. Most mégis a pénzzel kapcsolatosan vagyok kiakadva.

ILDI: Mi a sztorid?

LINDA: A párom, Manó jómódú. Az elmúlt öt évben többször segített. Persze dolgoztam is az egyik cégében, vezetem a háztartást, … A baj azzal van, amikor egy kis összeggel kisegít. Mindannyiszor a fejemhez vágja, hogy sehol se lennék nélküle. Pedig ez nem igaz, mert akkor másképp oldanám meg a dolgokat. Két évvel ezelőtt odáig jutottam, hogy ha anyagilag szorult helyzetbe kerülök, nem fordulok hozzá segítségért.

Manó egy seggfej pénzkezelési szempontból.
Ha őszintén adna bármit is, anélkül, hogy a fejemhez vágná, akkor baromi jó érzés lenne. Mondta is: azt hiszed az út szélén hagylak, ha meghalok?

Még ha nem fog rám hagyni semmit, akkor is azt a vádat fogom érezni, hogy a pénzére pályázom és azért vagyok vele.

Persze jó érzés, hogy gondoskodni szeretne rólunk, akkor is, ha már nem lesz, mert szeret. De a jó isten f…ért kell a fejemhez vágnia állandóan!!!??? Miért jó neki, hogy megaláz?

Nem lenne baj, ha pénzt adna. Akár egy házat is vehetne nekem. De csak akkor kell, ha őszintén és önzetlenül adja.

ILDI: Mi olyan veszélyes a pénzben?

LINDA: Hmm…. Azt hiszem, hogy véges. Inkább ne legyen, minthogy elfogyjon? Akinek sok pénze van, nincs biztonságban. Meg ilyenek … Nagyon zavaros minden.

ILDI: Dolgozhatunk ezen?

 

Linda megosztja a beszélgetésünket

A beszélgetésünket Linda felvette és kijegyzetelte. Hozzájárult a megosztásához. Eddigi közös munkáink során is mérhetetlen őszinteségről, tisztaságról és önzetlenségről tett tanúbizonyságot. Az ÉFT csoportban is mindig bevállalta a „hülyeségét”, és hatalmasat profitált a közös önboncolásból. Köszönjük Linda!

 

————–
Ajánló:
  1. ÉFT – kopogtatós tanfolyam és közös önmunka
    Kezdés: 2021. 04. 08.
    9 alkalom
    .
  2. A legközelebbi családállítós időpontok:
    SZEGED: 2021. ápr. 11. vasárnap 9:00
    .
  3. 2 napos Éltető Áramlat tanfolyam
    Németh Miklóssal
    A módszerről ITT
————–

 

 

A számító szó alapos vizsgálata

ILDI: Igaz ez?

LINDA: Nem, én nem ilyen ember vagyok.

ILDI: És milyen ember az, aki más pénzére pályázik?

LINDA: Számító és rosszindulatú.

ILDI: Igaz ez?

LINDA: Igen.

ILDI: Mit jelent az, hogy valaki számító? Milyen ítéletet fűzöl hozzá?

LINDA: Nem tiszták a szándékai, nem önzetlen. Tehát valamilyen érdek miatt van a másik féllel.

ILDI: Mi a baj azzal, hogy valaki egy érdek miatt van egy másik emberrel?

LINDA: Mert az én értékítéletem, nézőpontom szerint két ember azért van együtt, mert szereti egymást. Kész!

 

Pénz és érdek alapos vizsgálata

ILDI: Neked fűződik-e bármi érdeked ahhoz, hogy Manóval lehess? Fűződik-e bármi érdeked hozzá azon kívül, hogy szereted őt?

LINDA: Most már nem.

ILDI: És volt-e?

LINDA: Igen volt. Amikor Máltán megismerkedtünk, tudtam, hogy át fogok jönni Angliába. Nem akartam visszamenni Magyarországra. Nem akartam Máltán se maradni. Ő javasolta, hogy költözzünk ide.

ILDI: Tehát Angliába költözhettél. Volt-e más érdeked még?

LINDA: Igen. Jelenleg – a covid óta – a megélhetésünk oroszlánrészét ő fizeti, mert nekem megszűnt a munkahelyem. Tehát biztonságot ad nekünk.
Figyelmet és szeretetet is kapok.

ILDI: Tehát bizonyos érdekek mentén vagy vele. Pedig erre azt mondtad, hogy ha érdekek miatt vannak együtt az emberek, az azt jelenti, hogy számítóak.
Hajlandó vagy-e elismerni, hogy általa könnyebb volt Angliába költözni? Azáltal, hogy ő létezik. Hajlandó vagy-e elismerni, hogy egy bizonyos mértékben eltart téged? Ez a te számítóságod.

LINDA: Számomra a számító szó pejoratív jelentéssel bír.

ILDI: Talán ez a baj.
Gondoljunk csak bele! Mindenki számító. Mindenki minden percben kiszámolja, hogy megéri-e vagy nem éri meg megtenni egy dolgot. Még azt is kiszámoljuk, hogy megéri-e kimenni pisilni vagy inkább tartogatjuk még egy kicsit, és amikor már nagyon kell és muszáj lesz, akkor megyünk.

 

Minden pillanatban számítóak vagyunk. Mérlegelünk. A számító szóhoz fűződő gondolatainkat kellene elengedni.

Nevetve: Egyedül semmi se jó. A szex se olyan. Még veszekedni se lehet rendesen. Az is hülyén néz ki, ha egyedül csinálod.

Gondoljuk át még egyszer! Szerinted, ha így nézünk a számító kifejezésre, akkor igaz-e az, hogy te az ő pénzére pályázol?

LINDA: Nem igaz!!!

ILDI: Linda! Gondolkozz már!
Hát mégiscsak jó volt, hogy oda tudtál költözni Angliába. Mégiscsak eltart benneteket. Mégiscsak azáltal, hogy van pénze, biztonságban érzed magad mellette.

Egyáltalán Manó szokta mondani, hogy te a pénzére pályázol?

Milyen jó neked, hogy gazdag pasid van!

LINDA: Nem, sose mondja ezt.
Rendszeresen azt mondja, hogy “milyen jó neked, hogy gazdag pasid van”.
Cinikusan. (Vajon ez tényleg így van, vagy csak Linda tapasztalja ezt?)
Engem ez feldühít, mert azt érezteti velem, hogy a vagyonára fáj a fogam.

ILDI: És meg is tudtuk, hogy ez így van.
Sőt, Manóra is fáj a fogad.
Meg persze ott van a szerelem is.
Mindezek mellett, milyen jó, hogy ennek a pasinak vannak ilyen extra szolgáltatásai. 🙂 Ugye?
Nem tök jó, hogy eltart?
Miközben imádod a létezését, meg hogy szeret téged.

Térjünk vissza az előző mondatodra.
Hogy lehetne válaszolni – minden védekezés nélkül és tiszta tudattal – arra, amikor ő azt mondja, hogy: “milyen jó, hogy neked gazdag pasid van”?

LINDA: Hát tényleg jó. 🙂

ILDI: Így van! 🙂

 

Házi feladat – ki kell kopogtatni őket

kopogtatni:
“Dühít, amikor azt mondja, hogy milyen jó, hogy gazdag pasim van, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam, bármit is érzek.”

ILDI: Egy szőke cicababa erre azt mondaná, hogy naná! Nem is kellenél, ha csóró lennél 🙂

kopogtatni:
“Amikor azt mondja, hogy milyen jó, hogy gazdag pasim van, azt jelenti számomra, hogy számító vagyok, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam, bármit is érzek.”

kopogtatni:
“Hajlandó vagyok elismerni, hogy érdekek fűznek hozzá és ezzel nincsen semmi baj!” (költözés, eltartás, biztonság, szex, figyelem, a kislányom létbiztonsága, …)

 

Titkolom, hogy gazdag csávóm van

ILDI: Gondolj bele, milyen csodás lenne neki, ha elismernéd bele a szemébe, hogy ő frankó csávó, mert gazdag.
Te is elmondhatnád magadról, hogy egy gazdag csávód van.
De a legjobb az lenne, ha neki is elmondanád, mennyire örülsz, hogy egy ilyen gazdag csávód van.

LINDA: Tudod, én ezt inkább titkolom.

ILDI: Azért mert ítéleteid vannak arról, hogy ő gazdag.
Aztán az is kiderült, hogy számító vagy. Eddig is az voltál – csakhogy ezzel nincs semmi baj.

LINDA: Imádok beszélni veled   :))))

ILDI: Legyél jóban azzal az érzéssel, hogy számító vagy. Mindenki számító. Ne ítéld ezt meg.

LINDA: Értem.

ILDI: És ismétlem, ezzel nincs baj.

LINDA: Milyen érdekes így nézni az egész sztorit. Ugyanaz, de más nézőpontból, lecserélve a szemüveget egy másikra.

ILDI: A szenvedés többnyire abból fakad, amikor megítélünk valamit.
Azt mondtad: “Nehogy már a pénzére pályázzak.”
Dehogynem!
Ő meg arra pályázik, hogy te legyél neki. Hogy legyen családja. Mindenfélére számít ő is, ő is ugyanúgy „használ” téged. És ezzel sincs semmi baj.

LINDA: Én nem örülök neki, hogy gazdag pasim van. Tudom ez másnak nem probléma, de nekem probléma. 5 és fél éve nagyon komolyan szenvedek ettől.

ILDI: De hülye vagy – nevetgélünk.
Hajlandó lennél-e büszke lenni arra, hogy te valami olyan érdemet halmoztál föl létezéseid során, ahol legalább már kijár egy gazdag pasi? Valamit már csak letettél az asztalra, ami miatt nem egy homeless valakibe vagy alkoholistába, stb. szerettél bele.

Úgy érzem azzal vádolnak, hogy más pénzére pályázom

LINDA: Ha nem hagy rám semmit, akkor nem fognak folyamatosan azzal vádolni, hogy más pénzére pályázok.


ILDI: Ki vádol téged ezzel?

LINDA: A lánya. De nem nekem mondta, hanem Manónak pár évvel ezelőtt, hogy “vigyázz Lindával, mert ő kelet-európai és az ilyenek csak a pénzt akarják.”

ILDI: Kiről tudtunk meg valamit, mikor a lánya ezt monda Manónak?

LINDA: A lányáról.

ILDI: Ennyi.
Azt tudtuk meg, hogy neki milyen gondolatai vannak a kelet-európaiakról. Illetve az ő fejében ott van, hogy a pasikat hogyan kell lenyúlni és kihasználni. Te erre, hogy reagáltál?

LINDA: Felugrottam a plafonra, és azóta is kinyílik a bicska a zsebemben.

ILDI: Akkor ki az, aki folyamatosan vádol téged?

LINDA: Én magamat (amikor rendszeresen erre gondolok).

ILDI: Így van. A lánya csupán egyszer mondta, talán nem is emlékszik rá. De te azóta folyamatosan vádolod magadat és védekezel ez ellen a gondolatod ellen.

 

kopogtatni való mondat:
“Mióta Léna azt mondta Manónak, hogy vigyáznia kell velem, mert kelet-európai vagyok és azok pénzre pályáznak, azóta folyamatosan azzal vádolom magam, hogy azért vagyok vele, mert pályázom a pénzére, mégis szeretem és elfogadom magam.”

Ne vágja a fejemhez!

LINDA: Ha Manó őszintén adná, anélkül, hogy a fejemhez vágná, akkor baromi jó érzés lenne.

Ahogy mondta is: “azt hiszed az út szélén hagylak, ha meghalok?”
Persze, hogy jó érzés, hogy gondoskodni szeretne rólunk akkor is, ha már nem lesz, mert szeret minket. De a jó isten f…ért kell a fejemhez vágnia állandóan? Miért jó neki, ha megaláz?

ILDI: Ezek szerint jó érzés, hogy gondoskodni akar rólad, ha esetleg meghal?

LINDA: Igen.

ILDI: Csak a mondatra figyelj és zárj ki minden történetet, drámát a fejedből: „azt hiszed, hogy ott hagylak az út szélén, ha meghalok?”
Teljes tudatossággal mit tudnál rá mondani? Őszintén.

LINDA: Azt mondanám neki, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy nem hagysz az út szélén és gondoskodsz rólunk, akkor is ha már nem leszel.

ILDI: Pontosan. Mondhatnád, hogy de rendes vagy!

LINDA: Ehelyett azt mondtam neki, hogy vegyen ki a végrendeletéből.
Ugyanis kérdezte, hogy mit szeretnék. Ezt bírtam mondani.

ILDI: Lükepók! 😀

LINDA: Azt mondta, jó, majd felhívja az ügyvédjét.

ILDI: És? Felhívta?

LINDA: Nem hívta fel, és nem is fogja, mert nem fog kifizetni megint több száz Fontot, hogy megváltoztassa újra. 🙂
Szóval az a 100ezer Font rám fog rohadni. 🙂

ILDI: Nagyon helyes.
Te pedig légy szíves nyald körbe őt sokszor, hogy neked gazdag csávód van és olyan rendes, hogy még arra is van gondja, ha ő nem fog élni, akkor mi lesz veled.
Milyen szeretetteljes.

 

Ki aláz meg kit?

Azt róttad még rá, hogy „mi a jó isten f…..ért kell a fejemhez vágnia állandóan”.
Szóval ki vágja a fejedhez állandóan?

LINDA: Miért jó neki, hogy megaláz?

ILDI: Valóban megaláz?

LINDA: Dehogy!

ILDI: Ezt hogy fordítod magadra?

LINDA: Én alázom meg saját magamat. Magamban. A gondolataimban.

ILDI: Igen, a pénzhez fűződő gondolataiddal!

ILDI: Így van.

LINDA: Tényleg! Tényleg! Woow!

 

Kopogtatni:
“Állandóan a fejemhez vágom, hogy megalázott vagyok, amikor gondoskodni akarnak rólam.”

 

————–
Ajánló:
  1. ÉFT – kopogtatós tanfolyam és közös önmunka
    Kezdés: 2021. 04. 08.
    9 alkalom
  2. A legközelebbi családállítós időpontok:
    SZEGED: 2021. ápr. 11. vasárnap 9:00
  3. 2 napos Éltető Áramlat tanfolyam
    Németh Miklóssal
    A módszerről ITT
————–
Olvasók írták:
Szia Ildi! :)

Olvasgattam ezeket a párbeszédeket, nagyon izgalmas.
Közben figyeltem a bennem előbukkanó érzéseket.

Nekem az jött le, hogy a Linda azért érzi magát megalázva, hogy a pasija ad neki pénzt, és, hogy eltartja, mert így azt érzi, hogy Ő saját Maga nem képes előteremteni az életéhez a szükséges pénzmennyiséget. 
Tehát itt, Őneki saját Magának, a Pénzteremtéssel van gondja, és nem azzal, hogy gazdag a pasija. 
Így ki van van szolgáltatva a pasinak, függőségi viszonyban  van tőle, és a Lindának ez a problémája.
Mert hiszen, ha a Lindának is volna a megélhetéshez elegendő pénze, és nem lenne ráutalva a pasija pénzére, akkor ez egy picit sem zavarná, hanem lazán, "ajándéknak"  tudná venni, ha a pasi nagyvonalúan adna neki. Akkor egyenrangúnak tudná magát érezni a pasival, és Magát is értékesnek tartaná.

Nem érezné, hogy "szánalomból" eltartják. 
Én ezt totálisan így látom, de ugye azért, mert ezek az érzések bennem vannak! - ez belőlem fakad.

"Talált" a téma! - dolgozhatok rajta én is, annak ellenére, hogy nincsen ilyen "gondom", hogy gazdag a pasim! :)


Puszillak :)
Szia Klári!

Minden szavaddal egyetértek.
Azért nem mentünk az általad említett irányba, mert arra már dolgoztunk máskor.
Azonban értékesek a soraid.
Megoszthatom Lindával?
Megoszthatom a cikkem mögé kommentben?

Foglalkozhatsz azzal, ami érdekel

A valódi elkülönülés:

amikor elhiszed, hogy nem foglalkozhatsz azzal, ami valóban érdekel.
A természetben mindenki a saját dolgát végzi.
Ez csak számunkra nem magától értetődő.

Vajon mikor hitted el, hogy nem csinálhatod azt, amit szeretnél?

Ilyen és hasonló dolgok feloldásával foglakozunk majd a 2021. jan. 14-én kezdődő Elengedés és módszerei foglalkozássorozaton.

A valódi elkülönülés:  amikor elhiszed, hogy nem foglalkozhatsz azzal, ami valóban érdekel. A természetben mindenki a saját dolgát végzi.  Ez csak számunkra nem egyértelmű.  Vajon mikor hitted el, hogy nem csinálhatod azt, amit szeretnél?

Nem olyan könnyű rájönni, vajon mikor és kinek hitted el, hogy

  • nem élhetsz úgy, ahogy neked jó
  • nem helyes, ha a másképp csinálod, mint mások
  • nem hordhatod azt a ruhát / frizurát, ami valóban te vagy
  • ……..
“Ha még egy Mikulást meglátok, én elhányom magam …”

Ezt a megboldogult Albert Györgyi mondta egy reggeli beszélgetős műsorban december 6. tájékán.
Mindenki happy volt a stúdióban, minden a Mikulásról szólt, és az egyébként is depresszióra hajlamos Albert Györgyit idegesítette ez a sok örömködés. Aztán kimondta, mait más nem mert volna kimondani: “Ha még egy Mikulást meglátok, én elhányom magam …”

Nekem is van egy Mikulásom. Én is behányok, amikor valaki azt mondja, hogy élj összhangban önmagaddal. Igen, értem, de hogyan?

Pedig a mondat hibátlan. Ebbe nem lehet belekötni:
A legeredményesebb akkor lehetsz, ha az életedet összhangban éled önmagaddal.

Én a hogyanhoz segíthetlek hozzá.
Ehhez trükkök, módszerek kellenek. És végül már magától is menni fog.

Elengedési lehetőségek
  1. Család- és Lélekállítás:

    2021. jan. 17. vasárnap 9:00
    2021. febr. 14. vasárnap 9:00
    2021. márc. 14. vasárnap 9:00

  2. Elengedés ÉFT-vel és önmunkával
    Csoportos problémafeltáró és megoldó klub
    6 alkalmas foglakozás 2 hetente csütörtök esténként
  3. Személyes konzultációk Szegeden, online és
    keddenként Budapesten
    2021. jan. 5.
    2021. jan. 19.

A szex biztonságos, az érzelmek veszélyesek – Adél és a férfiak

Napi Ildi: Adél és a férfiak

Adéllal már sokszor találkoztam. Ő az, aki elkötelezett híve önmaga megismerésének. Hajlandó tanulni és munkát is fektetni a változásba.

Az első alkalommal még hihetetlenül haragudott az exférjére. Azt állította, hogy Feri egy rettenetes ember és még most is szabotálja az életét. Persze azt is tudta, hogy ez nincs így, de elképzelni se tudta, hogy jövünk majd ki ebből. Aztán a munkánk csúcspontján rengeteget nevettünk, sok felismerésünk támad. Végül Ferit elneveztük az ő Buddhájának, aki segít neki a saját kis megvilágosodásaiban.

Azóta valóban megváltozott a kapcsolatuk, meg tudják beszélni a kisfiuk dolgát. A gyereken sincs stressz, mert a szülei jól bánnak egymással. Nincsenek játszmajátékok. Egy pipa.

Miután Adél kigyógyult a volt férjéből – vagyis a Ferihez fűződő gondolataiból -, újra elkezdett ismerkedni. Olykor elakadt egy-egy új kapcsolatban, de dicséretére váljék, valamennyi férfit felhasznált arra, hogy felismerje és kidolgozza magából a saját elakadásait.

“Én egy selejt vagyok!”

Mielőtt legutóbb találkoztunk, ismét alaposan végigkopogtatta az elakadását, de nem jutott tovább. Mesélt egy régi szerelméről, Zoliról. Ha együtt vannak, vele minden tökéletes. Több, mint 10 éve bármikor újra tudják ott folytatni, ahol abbahagyták -, de Zoli mégsem választja őt. És még csak magyarázatot sem ad.

Aztán felbukkant egy másik hihetetlenül izgalmas partner is, Peti. Petivel szintén csodákat éltek át, de hirtelen ő is kihátrált, esélyt sem adva a folytatásnak.

Végül könnyed ismerkedésbe kezdett, hátha ez jó lesz, de érezte a mély kapcsolódás hiányát. Inkább úgy döntött, végére jár az ügynek, miért utasítják őt vissza?

– A szex számomra biztonságos – mesélte. Az jól megy, működik, ott nincs baj. Az érzelmek veszélyesek. Olyankor mindig visszautasítottságot érzek és fájdalmat élek át. A komoly kapcsolatok is félelmetesek. Közben pedig szeretném megtapasztalni, milyen is az, ha viszonzottan szeretnek. Egyre frusztráltabb vagyok, úgy érzem becsapnak, nem választanak. Én egy selejt vagyok!

A szex biztonságos, az érzelmek veszélyesek. Egy bonyolult feltárás története, ahol megértetteük, miért ismétlődik ugyanaz a történet ennek a hölgynek az esetében, ahol egyszer csak nem választják őt.

Sokáig vacakoltunk, mire rájöttünk, hogy nem biztonságos számára a munka. Nem adott tiszta válaszokat az izomteszt. Előbb ezt oldottuk fel – egyáltalán legyen számára biztonságos megvizsgálni és feloldani az elakadást.

A Nemzeti dal esete

Aztán kaptunk a rendszerétől egy segítséget. Az időnyomozás a 8 éves korhoz vezetett.

– Mi történt akkor?
– Csak egy dologra emlékszem.
Teszteltem – igen, az pont jó lesz.
– Márciusban történt. Nagyon ügyesen mondtam verset. Abban az évben nekem kellett volna elszavalni a Nemzeti dalt. Előtte a szüleimmel elutaztunk a hegyekbe és amikor visszajöttem, Marika néni közölte, hogy így nem mondhatom el a verset, mert nem készültem fel. Pedig semmi szükségem sem volt rá. Tudtam kívülről és az meg nekem nem nagy ügy, hogy gyönyörűen előadjam. De esélyt se kaptam.
-Mondjuk azt nem értem, hogy jön ide Marika néni, mikor én egy jó párkapcsolatot szeretnék.

– Akkor csináljuk azt, amit ilyenkor szoktunk. Ítéljük meg Marika nénit ebben a helyzetben, aztán tegyük fel a 4 kérdést, és majd meglátjuk hová vezetnek a megfordítások.

Ítéljük meg a helyzetet

Feltettem a szokásos kérdéseket a tanító nénivel kapcsolatban. Jó alaposan megítéltük őt, de csupán azért, hogy többet tudjunk meg az Adél tudatában zajló folyamatokról. Marika néninek vajmi kevés köze van a történtekhez. Viszont rá fog világítani valamire. Köszönjük Marika néni!

– Szóval, miért neheztelsz Marika nénire 8 évesen?
– Elevett tőlem egy lehetőséget, hogy megmutassam, milyen tehetséges vagyok. Szerettem volna megmutatni magam.
– Mit érzetél ekkor?
– Haragot és csalódást.
– Mire lett volna szükséged, hogy jobban érezd magad?
– Mondtam már! Arra, hogy bebizonyíthassam, hogy jó vagyok. Csak egyszer hadd mondhassam el, nincs mitől tartani. De Marika néni, lezárt.
– Milyennek látod őt ilyenkor?
– Elutasítónak, egy olyan embernek, aki hoz egy döntést és esélyt sem ad. Bármit is mondtam volna, akkor se engedett volna.
– Mi a legrosszabb, ami megtörténhet egy ilyen helyzetben?
– Ha egy senki maradok és sose leszek képes megmutatni az érzéseimet.
– Most komoly? Ez az eset fog nekünk segíteni?
– Igen, egész jó analógia lesz ez, majd meglásd.

Elkezdtünk kopogtatni.
Gyakran folyamodom ehhez, az ÉFT módszerével szoktam fellazítani a beragadt nézőpontokat. Az ÉFT a meridiánokon keresztül eljut a nem tudatos memóriához is és közben még az érzelmeket is oldja. Ezután a kliens  könnyebben rávehető a megfordításokra és hamarabb előbukkanhat a valódi elakadás.

Kb. 2 perc után Adél már vigyorogva jelezte, hogy mindent ért.

– Annyira illik ez a Marika néni dolog a pasikra. Pont ez szokott történni. Eljön a váratlan pillanat és egyszer csak esélyt sem kapok többé a férfiaktól. Akkor sem, ha addig minden sziporkázva zajlott. Nem mutathatom meg, mi mindenre lennék képes. 

A megfordítás és a benne rejlő igazság

Elkezdtük a megfordításokat. Némelyik könnyen ment, némelyik kevésbé.

Például a „lehetőséget sem adtam Marika néninek, hogy megmutathassam a tehetségemet” verzió nehézkesem ment. De aztán Adél rájött, hogy Marika néni szólt, hogy ha elmegy a kirándulásra, akkor nem mondhatja el a verset. És Adél elment, esélyt sem adott Marika néni elképzelésének.

– Vagy hogyan igaz az még, hogy „lehetőséget sem adtál Marika néninek, hogy megmutathasd a tehetségedet”?
– Hát, úgy, hogy nem engeszteltem, nem könyörögtem, nem próbálkoztam, … láttam, hogy Marika néni lezárt és itt a vége. Akár még ki is találhattam volna valamit. De esélyt sem adtam a változásra. És a fejemben is tudtam, hogy Marika néni ilyen, döntött és nem fogja meggondolni magát. Tehát még a fejemben sem adtam esély neki.

 

Az érzelmi elhanyagoltság traumája

Így mentünk végig az összes érzésen, az összes ítéleten. Hatalmas felismerések születtek. Adél érzelmileg is ellazult, de nem engedett beljebb. Az izomteszt is újra bizonytalanná vált. Elvitt ide-oda, de inkább csak alibiztünk. Ezért kértem, hogy csukott szemmel keressen egy olyan kislányt, akinek esélyt sem adtak, akit nem hallgattak meg. Nem is kell konkrét esemény, csak keresse meg a kicsi Adélt, aki elutasítva érzi magát, aki meg szeretné mutatni, milyen ügyes.

Egyből látta önmagát és az anyukáját. Megérezte a helyzetet. Adél nagyon sok érzésre, ölelésre vágyott, de az anyukája a szegény származása miatt a gyerek jó minőségű fizikai ellátására törekedett elsősorban. Először a mai Adél – aki remek anyuka és sokat foglalkozik a kisfiával – ő ment oda a kicsi kori Adélhoz megvigasztalni őt. Azt adta neki, amire a kislány vágyott.

A képek nagyon gyorsan hatnak és gyógyítanak

Azután megfigyelte és megértette az anyukáját, miért is viselkedik így. Őt is megszerette, de most már együtt a kicsi és a felnőtt Adél. Ráébredt arra is, hogy a sérülések hatására milyen nagyszerű anya vált  belőle. Az anyukája fizikailag adott meg mindent számára, hiszen ez hiányzott neki legjobban gyerekkorában. Nélkülöztek is, tehát ettől akarta a gyermekét leginkább megkímélni. Úgy tudta, hogy az érzelmi hiányt ki lehet bírni. Azon majd túl lesz az ember egy idő után.

De ez sem bizonyult elegendőnek. Ugyanezt végigcsináltuk apával is. Aztán a kicsi és a nagy Adél visszament meggyógyítani és megvigasztalni a szülők gyerekkori énjét. Ők is átélték az elutasítást és az érzelmi elhanyagoltságot.

Az ősök gyógyítása

Végül már egészem sokadíziglen mentünk vissza az időben. Itt találtunk egy kisbabát, akit a földeken dolgozó szülők egy kiásott gödörbe helyeztek, hogy amíg ők dolgoznak, addig is biztonságban legyen a kisbaba. Adél és a kiskori énje megszeretgette őt, kibélelték a gödrét, felvidították, babusgatták.

Itt hagytuk abba a munkát. Nem lehet egy alkalommal évek, százévek dolgát elrendezni.

Mint ahogy máskor is, Adél érzett némi befejezetlenséget, de tudta – ahogy máskor is történt már – egyszer rá fog jönni a végső megoldásra és fel fog oldódni az elakadás.

Az önmunka otthon folytatódik

Több házi feladatot is kapott. Egy hozzáállás megváltoztató és átprogramozó gyakorlatot, illetve egy AFT feladatot. Ki kellett kopogtatnia a „kivetítés” mintáját magából. Harmadikként pedig a belső gyermek gyógyítását el kellett mélyítenie. 2-3 nap után jelentkezett is a megoldással:

– Képáramoltatás segítségével újra felvettem a kapcsolatot a gyermeki énemmel. Kb. 3-4 éves lehettem, nagyon szomorúnak és magányosnak éreztem magam. Visszautasítottak, pedig én csak egy kis figyelmet, törődést szerettem volna kapni, kicsit megszeretgetni az apukámat. Nagyon fájt, hogy én azt akkor nem kaphattam meg úgy és olyan szinten, mint amire nekem szükségem lett volna. Gyógyítottam magam. Öleltem, szerettem, nyugtattam a kicsi énem.

 

Adél így meséli el levélben:
Minden okkal történik és értem

Minden, ami körülöttem van, az belőlem kiinduló történet. Azért alakultak úgy, mert nekem ezt kell megtapasztalnom. Ezek a történések voltak szükségesek ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most vagyok.

De hol is vagyok én, milyen folyamatok vezettek ide és vajon hova tartok? 39 éves nő vagyok. Pár éve az önismeret útjára léptem. Ez egy olyan mondat, mint amikor az anonim alkoholisták klubjában a foglalkozás első napján a résztvevő bemutatkozik. Ebből kiindulva, mondhatom azt is, hogy: Sziasztok, Adél vagyok, lelki sérült. Szerintem ez a mondat, egy nagyon fontos felismerés.

Meglátni, átérezni, megérteni, hogy igen, értek olyan hatások az életben, aminek az lett a következménye, hogy bezártam, falat húztam magam és a külvilág közé. De kicsit visszamegyek a múltba, hogy érthetővé váljon a történet.

Mégis, kinek az élete?

Szorgos családban nőttem fel. Egy olyan családban, ahol nagy jelentőséget tulajdonítanak a pénznek, a presztízsnek, az egzisztenciának. Így gyermekként elsajátítottam azt, hogy ha sokat tanulok lehet diplomám, ha sokat dolgozom, akkor lehet sok pénzem. Megtanultam, hogy a nők erősek és egyedül is képesek megoldani mindent. Ezt a mintát szivacsként szívtam magamba és láss csodát, lett diplomám, jó egzisztenciám, elvált nőkét, egy 8 éves gyerekkel nem kell piktort hívnom, hogy kifesse a lakást, mert én egyedül megoldom. Le tudom kaparni a falat, tudok glettelni és festeni is. 😊 Nem kérek segítséget, mert én erős vagyok és mindent meg tudok oldani.

Évtizedekig éltem abban a tudatban, hogy az az élet, amit élek, az az én életem. Önálló döntéseket hozok, független vagyok mindenkitől. Pár évvel ezelőtt döbbentem rá, hogy én nem az én életemet élem, hanem egy tanult minta szerinti világot alakítottam ki magamnak. Megfelelésből is tettem a dolgokat, hogy elismerjenek, szeressenek, elfogadjanak, a szeretetnyelvem a munkavégzés / szívességek volt. …

A krízis

Pánikrohamok gyötörtek. Két éven keresztül minden reggel úgy ébredtem fel, hogy vajon ma hányszor jön rám a roham, mennyi ideig fog tartani, mennyi ideig fogja bírni ezt a szervezetem? Dolgoztam magomon, rengeteget. Hihetetlen mennyiségű könny, felismerés, elengedés, megértés lett az eredménye. Elkezdtem a saját életemet élni. Már nem azért tettem a dolgokat, hogy szeressenek, hogy a mintának megfelelően cselekedjem, mert a mi családunkban ez a minta működik.

Egy bizonyos szinten valóban működött – és közben végig hiányzott valami. Folyamatosan hiányérzetem volt, küzdöttem, szenvedtem. Vágytam egy dologra, amit nem tudtam elérni. A párkapcsolati próbálkozásaim tükröt mutattak. Egy olyan tükröt, amiben a visszautasítás, a “nekem nem kellesz”, “nem lehetünk együtt” érzés összpontosult. Annak felismerése, hogy ez is egy belőlem kiinduló dolog, kevés volt, tovább kellett mennem.

Akartam, nagyon akartam a megoldást, mert elkeseredetten fojtogatott az érzés, hogy szeressenek. Nem tudtam, hogy mi lehet az ok, de azt igen, hogy bennem van és a megoldás is. Kérdésekre kerestem a választ. Miért feszülök be ha egy férfi komolyan érdeklődik felőlem és legfőképp, miért nem tud beteljesedni a szerelem? Miért mindig a csalódást és az elutasítást kell megtapasztalnom? Felnőtt koromra miért a szexualitás lett a szeretetnyelvem?

Ismét Ildi segítségét kértem.

Belső gyermek gyógyítás

Ezen alkalommal sem voltam könnyű eset, de a végére kerekké vált a történet. 😊Képáramoltatás segítségével felvettem a kapcsolatot a gyermeki énemmel. Kb. 3-4 éves lehettem, nagyon szomorúnak és magányosnak éreztem magam. Visszautasítottak, pedig én csak egy kis figyelmet, törődést szerettem volna kapni, kicsit megszeretgetni az apukámat. Nagyon fájt, hogy én azt akkor nem kaphattam meg úgy és olyan szinten, mint amire nekem szükségem lett volna. Gyógyítottam magam. Öleltem, szerettem, nyugtattam a kicsi énem. ………………….. És kerekké vált a történet.

A felismerés, a megértés

Érthetővé vált számomra, hogy miért nem tud a valóságban megjelenni a szerelem, hogy miért nem kaphatom meg egy férfitól a törődést, a szeretetet. Én ott és akkor lezártam, falat építettem magam és a világ közé. Azért, mert ott, akkor nem kaptam meg azt a szeretetet, amire vágytam. Azt integráltam magamba, hogy visszautasítottak, hogy nincs szükség rám, hogy nem kellek, nem vagyok fontos.

Most már értem, hogy miért azzal kedveskedtem gyerekkoromban a szüleimnek, hogy mindent megcsináltam, amit csak tudtam, hogy miért nem igényeltem az ölelést, hogy miért nem mondtuk ki soha azt szót, hogy: szeretlek. Ők így tudták csinálni.

Ezeket át kellett élnem ahhoz, hogy én másképp csináljam, hogy én ki tudjam mondani a gyermekemnek naponta többször azt, hogy szeretlek kicsikém, hogy be tudjak menni a szobájába csak egy ölelésért. Ezt kellett átélnem ahhoz, hogy én kifejlesszem magamban azt, amit kicsinek én is meg akartam kapni. 34 éve egy határvonalat húztam, amin belül nem engedek senkit. Mert a kicsi énem akkor ott azt gondolhatta, hogy ha a vonalon belül engedek valakit, akkor megint elutasítanak.

Túllépni a hiányon, átírni a történetet

Lassan négy évtizede nyom ez az érzés. De ma már tudom, hogy lehet másképp. Tudom, hogy módom van ezeket megváltoztatni. Szeretném elmesélni, hogy csütörtökön megcsináltam képáramoltatást ismét. Elmeséltem a kicsi Adélnak, hogy attól, hogy apu nem akart vele játszani, az nem azt jelenti, hogy nincs szüksége rá, hogy visszautasította. Csak annyit, hogy fáradt, mert azért dolgozik rengeteget, hogy megadjon mindent nekünk. Azt is elmeséltem, hogy egy fantasztikus kislánya lesz, aki külső és belső jegyekben is rá fog hasonlítani. Elmeséltem, hogy ne zárja be a szívét, mert sokkal jobban fog fájni a jövő. Ezután odakísértem az alvó apukánkhoz, ő felkúszott az ölébe, átkarolta és megsúgta neki, hogy szeretlek. Az apukánk átkarolta és ő is mondta, hogy szereti.

“Azóta mosolyog a lelkem”

Azt kell mondjam, hogy azóta mosolyog a lelkem. Illetve, szerintem elindult bennem az átalakulás. Egy hete pénteken újból jelentkezett egy férfi, akivel még tavaly ismerkedtünk szexuális kapcsolat céljából. Ugyan ott folytattuk a beszélgetést, mint ahol decemberben abbahagytuk. Egy héten keresztül minden nap beszéltünk egymással. Tegnap este megmondtam neki, hogy én azt gondolom, hogy nekem erre a kapcsolatra nincs szükségem. Nem arról van szó, hogy többet szeretnék, hanem ez a fajta minőségű kapcsolat már nem ad töltést nekem. Már nem gondolom azt, hogy a szex biztonságos és az érzések veszélyesek. Hanem azt, hogy az érzések teszik igazán izgalmassá a szexet. Eddig a szexet használtam mint eszközt arra, hogy “szeressenek” mert a határvonalon belül nem engedhettem senkit.

Egy csodás folyamatban vagyok!

Aki elkötelezett az önmunka iránt – egy online tanfolyami hallgató levele

 

ÉFT online hallgató levele

 

Kedves Ildikó!

 
Néhány nappal ezelőtt találtam rá azt oldaladra az ÉFT kapcsán.
Azóta valamiért mindennap visszatérek. (Nem hiszek a véletlenekben. ☺)
Régóta a tudatomban van a vonzás törvénye, és az ÉFT is.
Talán egy hónapja kezdtem el komolyabban foglalkozni a vonzás törvényével,
és ez magával hozta, hogy elővegyem az ÉFT-t is. Pontosan egy héttel ezelőtt
kopogtattam először magamon, mert muszáj volt… Egyik pillanatról a másikra
elvesztettem a munkám, amit először derűsen fogtam fel. “Dolgozik a vonzás
törvénye, és valami fantasztikus dolgot készít elő ezzel a számomra!” –
gondoltam az első pillanatokban, de aztán hamar maga alá gyűrt az
elkeseredettség. Hagytam magam szenvedni egy-két napig, majd elővettem
az ÉFT-t, mert tudtam, csak az segíthet rajtam.
Munkám persze azóta sincs, de legalább jól érzem magam. ☺
 
Nézegettem az oldaladat, mennyi mindennel foglalkozol, és elhatároztam,
ha lesz ennyi pénzem, akkor bejelentkezem hozzád egy személyes konzultációra.
Rengeteg felismerést tettem már magammal kapcsolatban, de még mindig
nincs vége. Számtalan kérdés merül fel bennem. Írásaidnak hála rájöttem
arra is, hogy mennyi, de mennyi önkorlátozó hiedelem gátol abban,
hogy a helyemre kerüljek.
Lassan 43 éves leszek, és úgy érzem, még mindig nem a saját életemet élem.
Nem tudom, mivel kellene igazán foglalkoznom, és miért nincs soha pénzem,
és szerencsém, miért kötök ki újra és újra a napszámnál…
 
Ezt nem is akarom részletezni, mert nem akarom tovább
erősíteni azokat a rezgéseket, hogy nincs…
 
Szóval a lényeg: elvesztettem a munkámat, és most napszámból élek.
Egyre erősebb bennem az az érzés, hogy nem is akarok olyan
munkahelyet, ahol iratokat tologatok ide-oda, de ha nem akarok
“normális” munkahelyet akkor mit akarok?! Próbálkoztam vállalkozni is,
de az sem jött be, talán mert az sem volt az igazi, vagy valami
gátolt a sikerben? Vagy mindkettő? Ez még kérdés számomra.
 
Kezd kirajzolódni a kép bennem, látom magam szabadnak…
 
És ma, amikor ismét meglátogattam az oldalad, konkrétan a
tanfolyamokat nézegettem – évek óta feszít a vágy, hogy tanuljak valamit,
de ugye, a pénz… Kineziológia, Acces Bars, stb. Persze néha ránéztem
“komolyabb” dolgokra is, mint marketing, vagy művelődés szervező…
a lelkem mélyén mindig éreztem, hogy ez nem az igazi.
Régóta “taszigálódok” az ezoterikus dolgok felé, az alternatív gyógyászat felé.
Szeretnék segíteni magamon, hogy aztán másokon is segíthessek. Szeretném,
ha tudnák az emberek, mennyi minden múlik rajtuk, és mennyi mindent tehetnek magukért.
 
Első körben két tanfolyamot néztem ki: az ÉFT-t, és a Tarot-t. Aztán a lap
alján megláttam, hogy “A pénz nem számít”… Kattintottam, olvastam,
majd sírtam! Szerencse, hogy nem volt itthon senki, különben komplett
idiótának tartottak volna. Aztán nevettem, majd megint sírtam, és rohangáltam
le s föl a lakásban, mint a mérgezett egér, és azt hajtogattam, hogy egyszerűen
nem hiszem el, hogy ilyen létezik!
 
Szeretnék élni ezzel a lehetőséggel. Szeretném részletekben kifizetni az egyik
tanfolyam árát, hogy utána bármelyik, nekem tetszőt gond nélkül elvégezhessem! ☺
 
Szeretném, ha anyagilag rendbe jönne az életem, és megtalálnám az álommunkát,
ami nem is munkát jelent a számomra. (Sose szerettem ezeket a szavakat,
hogy munka, meg dolgozni…)
 
Gondolom, ebben az esetben érdemesebb az ÉFT-vel kezdeni, igaz?
 
Köszönöm, hogy végig olvastad a soraimat. A mai élmények után nem tudtam
rövidebbre fogni. Én ezt jelként fogam fel, hogy itt a helyem, erre kell mennem.

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Aztán Ditta elkezdte az ÉFT-s kopogtatást, …

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Kedves Ildikó!

Nagyon tetszik a tanfolyam. Már az első két alkalom hanganyagából is rengeteget tanultam, és olyan felismeréseket tettem, amire nem is számítottam.

Feltett szándékom, hogy elvégzem a “favágást”. Hatalmas kopogtatni való listát állítottam össze. Nem csak a történeteket próbáltam összegyűjteni, hanem a gondolataimat, hiedelmeimet is.

Tudtam, hogy a jelen szempontjából mennyire meghatározó a múlt, de ennyire mélyen soha nem gondoltam bele.

Tegnap este megcsináltam az első olyan kopogtatásomat, ami nem fizikai tünetre vonatkozott. Totálisan ledöbbentem! (Jegyzeteltem közben, hogy tanuljak ebből is.)

Arra kopogtattam, hogy attól félek, hogy én soha semmivel nem fogom tudni helyrehozni az életemet, nem tudom valóra váltani az álmaimat, és nem tudom megteremteni azt az anyagi jólétet, amire vágyom…

Tizenvalahány kört kellett ezzel futnom, holott azt gondoltam, ez csak egy biztonsági kopogtatás lesz. Hihetetlen volt számomra, hová jutottam!

A 2. kör után zsibogott a fejem, a 3. körben légszomjam lett és a végére zokogtam. A 4. kör után annyira köhögtem, hogy majdnem hánytam, a 6. körben folyton az anyu arca villant be.

Összekapcsoltam a légszomjat és az anyut, és innentől kezdve egy régi emlékre kezdtem kopogtatni. A 10. körben volt egy “nyelvbotlásom”: nem kívántam a levegőt!!!! És akkor megértettem, hogy egy halottnak nincs szüksége se pénzre, se álmokra, se sikerre, semmire. Ugyanis a történet, ami feljött bennem az az volt, hogy az anyu megvert, és én majdnem megfulladtam a lelki fájdalomtól, amit az igazságtalan verés miatt éreztem, és akkor azt kívántam, bárcsak meghalnék, hogy az anyu is szenvedjen.

Szóval teljes döbbenet számomra, hogy ez a mondat ezt az emléket hozta be, ami egyébként is fent volt a listámon, de nem tartottam olyan fontosnak, hogy ezzel kezdjem. Futottam még egy kört az eredeti gondolatokkal, de szinte már nem tudtam őket végig mondani. Elfelejtettem, miket kell mondanom, stb. Gondolom, ez azt jelenti, hogy akkor ez nulla.

A nehéz légzésem megmaradt, kellett hozzá jó néhány kör, mire el tudtam tüntetni. Közben persze bekapcsolódott hozzá egy érzelmi zsarolás is, ami megtanította velem, hogy nem leszek szerethető, ha nem mások elvárásainak megfelelően cselekszem…

Ebből azt a tanulságot vontam le, bármilyen egyszerűnek is tűnik egy emlék, vagy gondolat, csak úgy érdemes nekifogni, ha sok időm van, mert nem tudhatom, mennyi minden van hozzátapadva.

Köszönöm újra, és újra!

Szeretném elkérni a következő adagot: 5-6. alkalom

Üdv: Ditta

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Ditta! Megoszthatom a honlap olvasóival a leveledet?

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

Nagyon örülök, hogy én is tudok adni valamit. Természetesen hozzájárulok, hogy felhasználd az írásomat/esetemet, akár minden betűjét. Nincs benne semmi olyan, amit ne lehetne másokkal megosztani.

Még mindig teljes döbbenettel állok az ÉFT előtt, és kapargatom az államat a földről…

Az is elképesztő, hogy a lányom 8-as 9-es fejfájását néhány perc alatt levittük 1-esre 2-esre, de amit egyébként előhoz, arra nem találok szavakat!

A legutóbbi kopogtatásom a beilleszkedési zavaromról szólt. Miért nem tudok semmilyen közegbe beilleszkedni, mindig, mindenhonnan kilógok, még a saját családomból is… Erre mi ugrik be az elején: GYÖKÉRTELEN, majd néhány kör után az az emlék, amikor az anyu “szabófajzatnak” nevezett. Ez számomra mindent megmagyaráz! (Ez a kijelentés egyenlő volt egy elutasítással. Megtanultam, hogy én sehová sem tartozom. A szüleim 1 éves koromban elváltak, és én voltam a családban az egyetlen, aki mostoha apa mellett nőtt fel. Aztán követtem az anyu mintáját, én is elváltam, a lányom pedig ugyanolyan beilleszkedési zavarokkal küzd, mint én…)

Úgy érzem, hogy ez még nincs kész. A konkrét eseteket is ki kell kopogtatnom, de ez is óriási, hogy megtudtam, miből táplálkozik ez az egész.

Legszívesebben éjjel-nappal kopogtatnék, annyira kíváncsi vagyok, mi minden rejlik a mélyben.

Üdv:

Ditta