A bagatell probléma
Szeretem az élet apró bosszúságait feldolgozni, mert ha alaposan megvizsgáljuk, kincsre lelhetünk. Sokkal jobb kicsiben gyakorolni és ott felismerni a tisztázatlan érzelmi, tudati folyamatainkat. Így nagyobb horderejű ügyekben már nem akadunk meg.
Az ÉFT tanfolyamon remek csapat jött össze.
A rövidített kör begyakorlásához kértem egy nem túl megrázó sztorit, amin szemléltethetem a technikát. Tünde jelentkezett.
TÜNDE: Van egy eladó csaj a boltban, akit ha meglátok, tudom, hogy baj lesz.
Ahogy így végiggondoltam, rájöttem, hogy sose úgy történnek a dolgok, ahogy azt szeretném.
Ha odamegyek, tudom mit akarok és mennyit. De nem jön össze vele. Ő sose annyit ad, másból vág, mást ajánl, …
Ma se sikerült azt kapnom, amit szerettem volna.
ILDI: Ez remek lesz!
Gyakorlásképpen szétdaraboltuk az esetet jelenetekre.
1. jelenet: Megláttam a nőt és tudtam, …
ILDI: Hanyas az érzés intenzitása?
TÜNDE: Jóindulattal 8-as. (0-10-es skálán)
ILDI: Mi lesz a 2. jelenet?
TÜNDE: Ha kérek valamit, én tudom, mit akarok.
ILDI: Ezen van stresszed?
TÜNDE: Már van egy koncepció a fejemben. Előre látom, hogy nem kapom meg azt, amit akarok.
Nézd, ez a húspult. Nem olyan nagy dolog. Ettől nem dől össze a világ. Nem megyek oda minden nap. Ha odamegyek és a fagyinál járok, már csökken a rossz érzés. De amikor ott vagyok, tudom, hogy ismét meg kell vele küzdenem.
ILDI: Milyen jó, hogy az életnek ezen a kevésbé jelentős területén tudod gyakorolni a megküzdést és nem valami fajsúlyos helyzetben.
Pontosan hogy haladtak az események? Meséld el, mint egy filmet.
2. jelenet: Húsbavágó rész
TÜNDE: Kontrétan az történt, hogy én kértem a sülthús széléből egy kis részt és ő pont középen kettévágta. Láttam, ahogy a történet teljesen elmegy a hús közepe felé.
Itt mi már elkezdtünk kuncogni, mert Tünde olyan érzékletesen adta elő.
ILDI: Itt mi játszódott le benned?
(Rettenetes, de ki akar belőlem törni a nevetés.)
3. jelenet: Haladjunk a széle felé
TÜNDE: Akkor indulunk és próbálom neki elmagyarázni, hogy haladjunk a hús széle felé, mert én azt szeretném megkapni.
Komolyan! Még háromszor belevágott és végül elhoztam a szélét. Ő pedig hozzátette, hogy pedig a közepe jobb lett volna.
(Szégyellem, de olyan őszintén és átéléssel mondta, hogy hahotáztam. Rettentő, hogy mennyire nem bírunk magunkkal. Se én, se a többiek.
Ő pedig komolyan tartja magát komolyan. Nem zökken ki.)
4. jelenet: Meg kell küzdeni azért, amit akarok
ILDI: Hogy van tovább?
TÜNDE: Megkapom a húst és konstatálom, hogy egyrészt ez nehéz volt. Másrészt, hogy nem jött össze teljesen.
Igeeen! Ez az: meg kell küzdeni azért, amit akarok.
ILDI: Tünde! Ez a húspult egy kincsesbánya. A megvilágosodásod eszköze. Használjuk ki ezt az eladót az önismeretedhez mindaddig, míg egy „Buddhaként” nem tudsz bemenni abba a boltba.
LETTI: Ez nem az önérvényesítésről szól?
TÜNDE: De lehet, én nehezen engedek el. Ha tudom, mit akarok, nehezen hagyom magam meggyőzni. Például, hogy a hús közepe mennyivel jobb. Basszus!
De én a végét akarom – nyomatékkal.
A csoport ötletelt. Mindenkinek másról szólt a történet. Mindenki 🙂
Nekiláttunk a gyakorlásnak. Végigkopogtattuk a jelenetet attól kezdve, hogy Tünde bemegy a boltba, majd Tünde kijön a boltból.
ILDI: Így kimondva persze olyan vicces, de a hétköznapokban ez igenis komoly sztori. Ilyeneken szoktunk vekengeni vagy véresen összeveszni a házastárssal vagy a kollégával. Húsdarabokon és hasonlókon. Bár ez egy bagatell témának tűnik, mégis jól felhasználható önmagunk megismerésére.
ILDI: Emlékezz az első jelenetre, bemész a boltba. Idézd föl!
1. kopogtatás
TÜNDE: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
ILDI: Legyen ez az első kopogtatós mondatunk.
Karate kézél: „Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.” (3x) (8-as intenzitás)
Közben nevettünk. Tündi is.
TÜNDE: Tényleg olyan, mint egy film.
Szemöldök belső széle: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Szem mellett: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Szem alatt: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Orr alatt: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Száj alatt: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Kulcscsont alatt: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Kar alatt: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
Fejtető: Ahogy megláttam a nőt, én tudtam, hogy gond lesz.
2. kopogtatás
Karate kézél: „Láttam, hogy elmegy a történet a hús közepe felé, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”
Karate kézél: „Láttam, hogy belevág a hús közepébe, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”
Karate kézél: „Láttam, hogy belevág a hús közepébe, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.” (10-es intenzitású az érzés)
Szemöldök belső széle: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Szem mellett: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Szem alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Orr alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Száj alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Kulcscsont alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Fejtető: Láttam, hogy belevág a hús közepébe.
Itt zokogva nevetett a csapat. Fetrengtünk. Tünde pedig továbbra is kitartott és megértett bennünket.
3. kopogtatás
Az érzelmi intenzitás még mindig 5-ös volt így mentünk még egy kört:
Karate kézél: „Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”(3x)
Szemöldök belső széle: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Szem mellett: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Szem alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Orr alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Száj alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Kulcscsont alatt: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Fejtető: Láttam, hogy belevág a hús közepébe, de én nem azt akarom.
Végre eljött a megkönnyebbülés – az érzelmi intenzitás 0.
4. kopogtatás
Karate kézél: „Utólag úgy érzem, hú, ez nehéz volt, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”
Rövid idő után szól, hogy ez már nem olyan fontos. Abba is hagyjuk.
Korlátozó hiedelem
Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a történethez tartozó korlátozó hiedelmet is kiradírozhatjuk. Életünk eseményeiből tanulságokat vonunk le. Abban a pillanatban, amikor először tapasztaljuk, valószínűleg igaz az állítás. Például Tündinek egyszer vagy többször meg kellett küzdenie valamiért, mert nehezen értették meg. Vagy annyira jót akartak neki, de ő nem szerette volna, ha kitalálják a gondolatait. Ő pont azt szerette volna, amit mondott.
Aztán a tanulékony elméje gyorsan levonta a következtetést: meg kell küzdenie azért, amit szeretne.
Végül pedig programként futtatta élete későbbi helyzeteiben. Nem érdemes ilyen programokkal együtt élni. Erre való az ÉFT, hogy végérvényesen kitöröljük.
5. kopogtatás: Mindenkinek megvan a saját húspultja
Karate kézél: „Bár úgy érzem, meg kell küzdenem azért, amit szeretnék, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”
(Többnyire a korlátozó hiedelmekhez nem társul érzelem. Így nem is mérjük az intenzitást. Egyszerűen elvégezzük a gyakorlatot.)
TÜNDE: Ez nagyon igaz.
ILDI: Kit érint ez a téma?
Többen jelentkeztek.
Úgy döntöttünk, ezt nagyon alaposan végigkopogtatjuk.
Közben módosítottunk:
Karate kézél: „Bár úgy érzem, meg kell küzdenem azért, hogy úgy legyen, ahogy én szeretném, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”
Itt mélyen elmerültünk a gondolatainkban. Leperegtek életünk jelenetei. Már nem is tűnt olyan viccesnek. Senki nem nevetgélt. Elkomolyodtunk. Közben Tündi elérzékenyült. Mindenki szembesült a saját húspultjával.
Átéltük és hosszan-hosszan kopogtattunk.
Ami kicsiben megjelenik az életünkben az nagyban is meg szokott jelenni. Legyünk hálásak a bagatell kiakadásainknak, melyek megmutatják a bennünk futó korlátozó programokat. Gyakoroljunk például a húspultnál.
ILDI: Valószínű még számos bizonyítékod van arra, hogy nem lehet úgy, ahogy te akarod. Ezeknek a referenciapontoknak, életeseményeknek a kikopogtatása lesz a házi feladatod.
Utolsó kopogtatás: „Megküzdöttem, de nem azt kaptam, amit akartam.”
TÜNDE: Hú, ez 9-es intenzitás.
ILDI: A csoportot kérdezem. Milyen érzés bukkan fel bennetek?
CSOPORT: düh, fásultság, elkeseredés, nem vagyok elég jó, nem érdemlem meg, …
LETTI: Engem ez nagyon érint. 3 Kos bolygóval úgy vagyok vele, hogy nem tudok megküzdeni azért, amit akarok.
ILDI: Mindkettő frusztráló – nem tudok érte küzdeni, vagy megküzdök, de mégse azt kapom.
Karate kézél: „Bár belefásultam abba, hogy már megint nem jött össze, amit szerettem volna, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”
Kopogtatás közben Tündét elárasztották a képek, emlékek, melyeket közben feljegyzett. Ezzel el is kezdte a házi feladata listázását.
Értékeljük életünk egyszerű problémáit és használjuk fel lelkünk és tudatunk meggyógyításához!
Utóhang
Tünde nem sokkal később ezt írta:
Legutóbb megütötte a fülem ez a mondatod:
„annyira jót akartak neked, de te nem szeretted volna, ha kitalálják a gondolataidat”
Erről azonnal eszembe jutott egy nem túl jó emlék.
12 éves lehettem. Az osztályfőnököm rendszeresen bekérte a panaszainkat – olykor névvel, máskor név nélkül. Aztán ezeket nem dobta ki, hanem összegyűjtötte és lefűzte egy kis füzetecskébe. Végül mindenki megkapta érettségi ajándékként. Még megvan, le is fotózom neked. Nagyon idepasszol.
Tünde a róla írt cikket elolvasta és engedélyezte. Sőt, úgy fogalmazott: áldásom rá. 🙂
Köszönjük!
—————-
Ajánló:.
- A legközelebbi családállítós időpont:
2021. jún. 13. vasárnap 9:00 Szeged
. - Életforgatókönyv tanfolyam
Kezdés: 2021. máj. 23. vasárnap 9:00
online és személyesen
Olvasói reakció:
Kedves Ildikó!
Ez fantasztikus. Írom neked “Tünde2”.
Magamra ismertem.
Az utóbbi időben a kopogtatást elő-elő kapom, mert végtelenül egyszerű, sajnos erről a csapatról lecsúsztam, pedig bennem volt, hogy én megyek. Biztos így jó, mert szeretem és elfogadom magam, a döntéseimet is.
Ahogy olvastam rajzottak a feljövő ötletek. Már tudom mit kell mindjárt átkopogtatnom. Mert nekem bizony , ezzel a mondattal van valami visszás érzésem (“mert szeretem és elfogadom magam”) Az utóbbi időben az ellenállásommal foglalkozok. Megfigyelem és kopogtatok is. Mert képes vagyok mindennek ellenállni. Persze nem tudatosan. És amit megfigyeltem, hogy viharsebesen le is gyártok a tapasztalat alapján egy hitrendszert és kezdődik a beszűkítő kör.
Nagyon köszönöm az oltás előtti és utáni kopogtató sorokat!
Mert szinte lefagytam attól, hogy a vírus-oltás miatt ismét két pártra szakadt az ország. Késhegyre menően állítja mindenki az ő igazát. Lehet ez egy magyarságra, emberségre jellemző minta, vagy-vagyban gondolkodunk.
Vagy jobbos vagy balos…
Oszd meg és uralkodj.
Nagyon köszönöm a kopogtatás mintákat. Ismét előveszem.
Szeretettel gondolok rád!
F.
Hogyan? Hát például, választ küld a kérdésre.