Mivel szembesít bennünket Szofi?

Szombat
– Régóta bajlódok egy elakadással – meséltem tegnap egy mátrixos barátomnak. Matekból korrepetálok egy kislányt, aki nem teljesít valami fényesen. Olykor mátixozok vele, rajta, …, csinálok neki egy oldást, családállítást, …, de semmi. Egy kicsit már fel is adtam és el is keserített a dolog.

Mint ahogyan sokan én is a saját sztorimban tudok igazán elakadni.
Miki friss szemmel nézett a történetre és csupán azt kérdezte meg, hogy mivel szembesít engem a kislány esete?
– Hm!?
Gondoltam befelé fordulok egy kicsit, rámeditálok vagy valami. Bár ennél egy kicsit hirtelenebb vagyok, így inkább kiteszteltem SVT-vel.
A következő mondat jött ki:
-“Az én felelősségem megmenteni Szofit.” (Ezzel a témával mostanában egyébként is dolgom van.)
Gondoltam az anyuka és az apuka is érintett. Nekik vajon mit mutat a kislányuk problémája?
A következők jöttek ki az anyára:
– “Az iskola unalmas.” (Miért nem látja a lányom olyan izgalmasnak az iskolát, mint én láttam annak idején?)
Apára:
– “Kiborítanak az emberek.” (Kiborít a lányom. De valójában: kiborítanak a lányomhoz fűződő  gondolataim.)
– “Akkor érzek beteljesülést, ha tökéletes vagyok /mások tökéletesek.” (Tökéletesnek kéne lennem, tökéletesnek kellene a lányomnak lennie. (Persze senki sem az.))

Egy gyors varázslat

Csináltam rá egy kis tisztítást, meg kértem a Felső Ént, hogy töltsön be valami olyat, amit a mátrixos “főember”, Richard Bartlett csinálna. Ugyanis csak pár percet szenteltem a témának. Meg mindjárt kezdődött az X Faktor, éhes voltam, szombat is volt. Tehát nem volt időm többletpotenciált tenni bele. Szerencsére!
Azért még küldtem egy gyors e-mail az anyukának, hogy tudja, beléjük másztam egy kicsit.

“Csoda” történt

Vasárnap: 
Ma, vasárnap este hívott az anyuka, hogy most olvasta a levelemet és képzeljem el mi történt tegnap este!
Szofinak a tisztítás ideje táján, begörcsölt a hasa, hányingere lett. Sokáig ült a vécén kezében egy lavórral, várva a cuccost. Anyuka intenzíves orvos, nem pánikolt be, látta, hogy nem ebbe fog belehalni a lánya, és valami derűs nyugalommal kísérte végig a kislánya szenvedését. Egy Schüssler sót adott be csupán. Nem sokkal éjfél előtt a kislány kijött a mosdóból, felkiáltott, hogy “juhéjj!” és az ágyra ugrott, majd gyertya pózba vágta magát. Így időzött az elképedt anyuka szeme láttára. Majd pár percre visszavonult a mosdóba, visszajött és újra gyertyába helyezte magát. Mikor ismét eltelt egy idő, leengedte magát, és elaludt. Reggel egészségesen, derűsen ébredt.
Ez történt.
Most, hogy elmesélte mindezt a barátnőm, az jutott eszembe, hogy az egyik mátrixos előadásán Palacskó András arról beszélt, hogy bizonyos megváltozott tudatállapotokhoz gyakorta társul valami féle furcsa testhelyzet. És ilyen tudatállapotok testhelyzeteiből alakult ki a jóga. Csak ez most fordítva van. Felveszünk mindenféle kitekert helyzetet, hátha eljutunk a megváltozott tudatállapotba.
Szóval ez a sok szöveg arra volt jó, hogy elmondjak egy példát erre a hétköznapokból.