2018. május hónap bejegyzései

Mennyire hatékony egy kezelés?

 

Napi Ildi: Mennyire hatékony egy kezelés?

Szerintem nem ez lesz a legnépszerűbb írásom, de most ezt muszáj.
Egy reklamáló levélből kaptam ihletet.

Az emberek sokszor panaszkodnak az orvosra, terapeutára vagy tanácsadóra. Ilyeneket mondanak:

Óh, nem csinál az semmit, csak a pénzedet veszi el.”
„Én is voltam nála, de csak felesleges időtöltés volt.”
„Ó, csináltam én mindent, amit javasolt, de alig javult valami.”
Csak bedőltem a reklámjának, de sz.rt se ért.”
Jól be kéne perelni!

Mások nem állnak meg itt, hanem szidják és hibáztatják is a segítőt.

Szörnyű kommenteket írnak a blogjához, rettentő dolgokat írnak róla a Facebook-on. Van, akit fel is jelentenek.

Közben sokat hallani, hogy egy kezelés, egy oldás, egy tanácsadás során micsoda drámai javulás történt a páciens életében.

Mitől függ a kezelés sikere?

(Amit most megosztok, csak egy nézőpont a sok közül. Egy híres holland kineziológustól hallottam.)

A kezelés eredménye attól függ, hogy a kliens mekkora változást tud beengedni, mekkora változásra van felkészülve.

De hát mindenki fel van készülve a változásra!”– kiáltanak fel sokan.

Azonban ez nem igaz.
A változás ijesztő lehet. Mondok is erre néhány példát.

Hogyan lehet ijesztő a változás?
  • Például, ha meggyógyul, újra munkába kell állnia, de már nincs elég tudása hozzá.
  • Például, ha felismeri, hogy valóban megcsalják, kénytelen lesz szakítani, de azt nem mer.
  • Például, attól fél, hogyha megváltozik, már nem fogják szeretni.
  • Például, ha rájön, hogy feleslegesen áldozta fel magát évekig, senki nem kérte, akkor sutba dobhatja az elmúlt éveket és saját célokat kell kitalálni.
  • Például évek óta panaszkodik, de ha rendbe jön, miről fog beszélgetni?
  • … oldalakon át tudnám ecsetelni, hogy miért nem biztonságos a változás.
Aki nincs kész a változásra
  1. A PANASZKODÓ

Vannak akik csak panaszkodnak.
– Hogy a férj nem törődik vele eleget.
– A főnök kihasználja.
– Az orvosa ki se vizsgálta rendesen.
– ….

Ezzel az a baj, hogy nem annak mondja, akire tartozik. Így az illető férjnek, főnöknek, az orvosnak esélye sincs a változtatásra.

 

  1. A HIBÁZTATÓ

A hibáztató már indulatos. A környezetet okolja a boldogtalanságáért, a rossz sorsáért.

Innen megint nagyon nehéz változni.

Erre jó példa egy kliensem, aki tavaly egy alkalommal járt nálam. Én teljes erőbedobással küzdöttem érte. Viszont most írt, majd egy évvel később, hogy semmi változás sem történt. Biztosan a képzettségemmel, a gazdagodni vágyásommal van a baj. Az erőfeszítésemet pedig erőlködésnek látta. Én csak egy sikeres marketing vagyok és ő bedőlt nekem.
Annyira sajnáltam, hogy ezt gondolja, mert tudom, milyen mélyponton lehet és hogy innen egyenlőre reménytelen az elmozdulás. Ő még kívül keresi a hibást.

Az én dolgom pedig az, hogy felismerjem az én felelősségemet ebben a történetben.

 

Néha egy foglalkozás során elég egy felismerés és az illetőnek megváltozik az élete. Néha a problémája összetettebb és sok gyökerű, olyankor menni kell tovább. A segítő nem varázsló és elveszi a problémát, hanem segít a felismerésben, az elakadás oldásában, … De a végső megoldás maga a kliens.

Aki kész a változásra
  1. AKI FELISMERI A SAJÁT FELELŐSSÉGÉT

És határtalan lehetőség nyílik meg, amikor az elakadásban szenvedő felismeri a saját felelősségét a történetben.

  • Amikor elgondolkodik, hogy hol kezdték elrontani a férjével a dolgokat.
    (pl. már 10 éve nem szól, hogy ő vasárnap reggel ágyban szeretne maradni és nem akar budás kenyeret sütni. Emiatt már gyűlöli a férjét és úgy érzi, miatta ilyen boldogtalan.)
  • Amikor végiggondolja, vajon miért teszi vele ezt a főnöke és ez hogyan szól róla.
    (pl. sose mondott nemet, amikor munkaidőn túli feladattal bízta meg a főnöke és a főnök észre se vette ezt az áldozatát. Hiszen a főnöknek nincs családja és munkamániás. Számára ez természetes.)

 

Az a kliens képes a változásra , aki hajlandó felismerni a saját felelősségét a változásra.

 

Ha rájössz, hogy hol a te felelősséged a történetedben, elindul a változás.

Boldog eszmélést kívánok mindenkinek!

 


 

Ajánló:

 Család- és Lélekállítás

Szegeden
2018. június 02. szombat 9:30-16:00
2018. július 06.  péntek  9:30-16:00

Pénzügyek és érzelmek-
problémamegoldó ÉFT foglalkozás

Budapest- 2018. június 25. hétfő 16-19:00

 


 

“Bárcsak részesülnénk a bölcsesség áldásában, hogy béke legyen közöttünk!”

 


 

Olvasói kommentek

 

Szia Ildikó!

Szerintem teljesen aktuális volt / van / lesz a felvetésed - mindenki szemében, aki partnerekkel, ügyfelekkel, betegekkel, klientúrúval foglalkozik.
Erre akár egy kiégés elleni tréninget is fel lehetne építeni.
S az a baj, hogy hiába tudjuk, hogy a kliens felelősség vállalása, a változtatni akarás mennyire fontos ... Attól még engem perel be stb, stb ...
Szóval a lényeg, ez az írásod aktuális és szerintem a segítők körében népszerű is. Továbbgondolásra ajánlott...

Ildi

 

Szia! 

Ezt muszáj elmesélnem neked. 
Egyszer lementem hozzád. Arra szerettem volna dolgozni, hogy miért nem tudok magamon dolgozni. Másokat folyton segítek, de magamért egy fűszálat is nehéz keresztbe tenni. 
Az első mondatnál már elkanyarodtunk a témától, a kártya más irányba vitt minket. Talán még közben egyszer rá is kérdeztél, hogy "mi is a témám"? 
De már a következő perc se erről szólt.

Egy kicsit csalódottan mentem haza. Nem nehezteltem, de úgy éreztem, hogy nem azt kaptam, amit szerettem volna. Ráadásul már megint a pasik és apám témája jött elő! 

Aztán rá pár hétre jött az "aha!-pillanat". 
Már nem tudom pontosan, mennyit, de valami bitang sok házit kaptam. 6-8 héten át tartott. És én lelkiismeretesen csináltam, hiszen nem én szabtam ki magamra. A házit meg kell csinálni. És leesett a tantusz, hogy jaaa, az volt a bajom, hogy nem dolgozok magamért, és most? Heteken át AFT-zek és szemforgatok és a többit is csinálom - végre a saját magamért!

Néha jön az a változás, csak épp nem abban a formában, ahogy mi azt elképzeltük. :)

Szép napot neked! :)
K. K. 


(Ui.: Ugyanaznap, mikor olvastalak, épp egy nagy értékű fonalcsomagot sorsoltam ki a csoportomban. A nyertes nagyon örült,  mindenki szmájlizott, gratulált, együtt örült a másikkal. De egy néni meg totál kiakadt, hogy ő többé nem játszik, mert "még ennyi csalódott embert!" 
és egyébként is ő újságíró, úgyhogy majd jól megírja ezt a szégyentelen történetet. Egyből te jutottál eszembe. Néha az van, hogy néha nem férünk bele a másik személyes drámájába, nem? Ő keseregni akart és még egy ilyen esetben is összehozta magának. 

Uui: Volt egy pasim, aki azért szakított, mert túl jó volt nekünk együtt és ez nem fért bele az akkori mélabús, depresszív állapotába. Azt sejtem, hogy te könnyedebben átlendülsz az ilyen témákon, amikről írtál, de azért szerettem volna ezeket megírni, ellensúlyként:))
Szia Ildikó!

Megint egy írás amire érzem, reagálnom kell !

Bence kisfiam a találkozásunk után pár nappal kórházba került.

Mentünk a párommal tettük a dolgunkat ahogy eddig is és azt vettem észre nincs az a lelki teher, sajnálat, és talán szánalom bennem amit eddig bármikor is éreztem ezzel kapcsolatosan, és nehezített el.

Szerencsére egy nap után hazaengedték vagyis vissza az otthonba, hétvégén mentünk meglátogatni és egy kedves jó kedvű, jó étvágyú kisfiammal találkozhattam és miután belakott még dalolásztunk is egy nagyot! 

A családi életem kiegyensúlyozott  most érzem azt ,hogy mindig is így kellett volna működnie.
De jobb később mint soha!!!
Büszke vagyok a nagyobbik fiamra!

Tegnap ünnepeltük a 20. házassági évfordulónkat és erre is nagyon büszke vagyok !
És hálát is érzek hogy ezt a kapcsot senki és semmi nem szakította szét !

Nagyobb változást abban érzek ahogy mostanában az érdekeimet képviselni tudom !
Igaz már időnként magamnak is sok.
Mint mikor egy gát átszakad !

Nem tudom, hogy az a az oldás hogy nem fizetek mások hibájáért - ez indította  volna ezt el?

Ha fáradt vagyok, már tudom miért, leülök, pihenek, nem erőltettem magam!

Az önbizalomhiányom miatt viszont tudom hogy még vár egy találkozó Ránk!

Különben amiről írtál azt mi is tapasztaljuk : csak az a beteg gyógyul meg aki meg is akar!
Aki nem csak a gyógyszertől várja gyógyulást, hanem Ő is tesz érte.
Ezért tudom hogy én is kellek a folyamathoz hiszen a része vagyok!

Egyébként a legtöbbször a férjem dicsér ! Érdekes, de én nem érzem hogy változtam volna - csak a környezetem!

És azt hiszem ez a lényege!

Köszönöm a segítséged!

Üdvözlettel: K.K.
Ildikém, nem ismerem az előzményeket, így nem látom a teljes képet, de azt se feledjük el, hogy a "piac" teli van kóklerekkel, akik egy csomó pénzt szednek ki az emberekből, akik azért fordulnak hozzájuk, mert bajban vannak. A kiszolgáltatott embereket a legkönnyebb kifosztani ... 
Szóval nemcsak a befogadónál lehet a hiba, hanem ott is, hogy ki csinálja az oldást, csinál-e bármit is, vagy csak hókuszpókol. Ebben a szakmában sokszor nehéz a mi 3 dimenziónkban érzékelhető "bizonyítékot" szolgáltatni, ezt kihasználván sok embert károsítanak meg ezek a csalók.
Puszillak!!!! Vera

Teljesen igazad van Vera!
Azonban a kóklereknek is megvan a maguk haszna. Tudnék mesélni.
Ildi

Elhiszem! 
Nem is akarok én igazságot szolgáltatni ... Csak nekem is eszembe jutott hányezer ft-ot adtam ki rájuk, míg eljutottam hozzád. És ha emlékszel, kitesztelted már az első alkalommal, hogy én nagyon is akarom a változást és készen is állok rá. Még meg is lepődtél, hogy én tényleg ennyire akarom és az izomválaszaimban is erősen érződik. Még mondtad is, hogy sokszor csak mondják az emberek, az izomteszten meg kiderül, hogy mégsem ... 
Szóval sok, kókleren voltam akkor már túl. Volt, ami 40ezer ft-ba került. Úgy gyűjtögettem rá, meg mentem le vidékre, stb. És csak jött a hókuszpókusszal :( 

De valahol éreztem, hogy vannak mégiscsak valahol olyan emberek, mint te, úgyhogy nem adtam fel. De hidd el, sokba került az út ...  Sőt, emlékszel, egyet ki is teszteltél nekem, hogy legalább nem ártott-e. 

Summa summarum, én megértem az emberek indulatait, nekem is fájnak azok a pénzek, gondolom mások is úgy  gyűjtögettek, eladogattak dolgokat, hogy ki tudják termelni a rávalót. Puszillak!!

Szia Ildi,

A sikeres kezelés cikkel kapcsolatban osztanám meg egy élményemet. 

Volt egy jógásom, aki már a 70 es évei elején járt ugyan, de elképesztő kondiban volt, minden nap lejárt az edzőterembe. Egy alkalommal eljött hozzám masszázsra, hátha enyhíteni tudunk a 3 éve folyamatos derékfájdalmán. Degeneratív lévén erre semmi esély nem volt, de gondoltam hátha összességeben jobban érzi majd magát.  

Rá egy hétre találkoztunk újra, amikor elmesélte, hogy a kezelést követő reggelre minden fájdalom elmúlt! Láttam a sokkot az arcán,  ahogy előadta, majd azt is, hogy 4 nappal később felült a buszra, és egy nagy zökkenő következtében a fájdalom visszatért! (Visszazökkent a régi kerékvágásba, szó szerint!) 

Persze első reakcióm az volt, hogy ismételjük meg, hátha újra sikerül,  de különböző kifogásokkal ezt elharította. 

Tulajdonképpen ekkor láttam utoljára.  :D

Nagyon nem értettem,  magamban kerestem a hibát ( talán megbántottam?), de rá kellett jönnöm hogy nem tudta kezelni a hirtelen változást. A fájdalma nélkül mi fogja nap mint nap hajtani? Mi fogja rávenni, hogy elmenjen a tornaterembe? Ki fogja dicsérni,  hogy mekkora teljesítmény, amit csinál? 

Tulajdonképpen elvettem tőle valami fontosat, és látni se akart többé!  Szóval néha a sikeres kezelés is lehet sikertelen, bár számomra ez fontos tanítás volt. Nem tehetsz értük többet, mint amennyit elbírnak.


Puszi:
Krisztina
Igen, ezt kell írnom!
Most is "válaszoltál" egy feljött kérdésemre!
"A kezelés eredménye attól függ, hogy a kliens mekkora változást tud beengedni, mekkora változásra van felkészülve."
Menyire igaz!!!!!
Egy nagyon közeli családi barátnak most volt egy műtétje!
Voltunk egy "látónál"!
Én korábban voltam nála. Engem meggyógyított, később ővele semmit nem tudott kezdeni!
Így most már értem, miért! Akár ez is számíthatott.
Mit tehetünk????????????
Semmit!
Köszönöm, hogy vagy és segítesz! Akinek lehet!!!!!

Sokszoros, milliószoros áldás kísérje lépteid!
Csak úgy jött belőlem!

Szeretettel: G.

Scorpio Hold idején elgyötörtebbek vagyunk

 

Napi Ildi:    Minden hónapban van 2.5 nehéz napunk

Fáradtság Skorpió Hold idején?

Ma csak röviden írok a Skorpió Holdról. Minden hónapban van ilyen.
28 naponta újra és újra. A Hold az eseményeket mutatja az asztrológiában. 2-2,5 naponta jegyet vált. Ilyenkor újabb és újabb életterületeket világít meg. A Hold a legegyszerűbben követhető égitest, amit a hétköznapi halandó is figyelhet.

Számomra a Skorpióban járó Hold nem olyan szörnyű, mert az aszcendensem Skorpió, de én is fáradtabb, nyűgösebb vagyok ilyenkor.

Bővebben itt írok róla egy régebbi írásomban.

Elolvashatod benne, hogy

Javaslat

Szerintem írd be a naptáradba ezeket az időpontokat és ezekre a napokra óvatosan tervezz.

MIKOR LESZ SKORPIÓ HOLD AZ IDÉN?
  • 2018. május 26. 15:40 – május 29. 00:30
  • 2018. június 22. 21:11 – június 25. 6:30
  • 2018. július 20. 03:14 – július 22. 12:13
  • 2018. augusztus 16. 10:55 – augusztus 18. 18:46
  • 2018. szeptember 12. 20:16 – szeptember 15. 02:46
  • 2018. október 10. 6:10 – október 12. 11:54
  • 2018. november 06. 11:03 – november 08. 20:00
  • 2018. december 03. 20:56 – december 06. 03:50

 

Hírlevélre feliratkozás itt.

—————–

Programajánló:

 

——————————-

 

“Bárcsak ez az információ hozzájárulna, hogy valódi gyümölcsöt hozzanak a kritikus napok is!”

A boldogság választás kérdése

 

Napi Ildi: A boldogság választás kérdése – tavaszi fogalmazás

A boldogság választás kérdése

3 órányi csónakázás

Ma egy spontán ötlettől vezérelve kimentünk csónakázni. Vittünk ebédet, innivalót és elindultunk. Szóltunk a barátoknak, hogy csatlakozhatnak, ha van kedvük.

  • Már mindenkinek volt programja, dolga, így nem jöttek.
  • Egy óra vízi élet után elkapott bennünket egy heves zápor. Beeveztünk a part-menti fák alá, ott kevésbé áztunk. Bátor kajakosok húztak el mellettünk, dacoltak az elemekkel. Integettünk egymásnak és nevettünk.
  • Aztán elindultunk haza, de a motor bedöglött. Együtt álltunk neki szerelni. Bénáztunk sokat, de a motor nem javult meg.
    Csorogtunk lefelé a Tiszán, bő egy óra alatt vissza is értünk volna a kikötőbe. Én azért kiküldtem egy nyitott kérdést az ég felé, hogy hogyan oldódhatna ez meg?
  • Egy-két percen belül leszólított bennünket egy vízi sporttárs és megkérdezte, hogy elvontasson-e. Mi megengedtük neki. Percek múlva kikötöttünk és egy hideg sörrel megháláltuk a megmentőnknek a segítséget.

3 órát töltöttünk az otthontól távol, mégis annyi minden történt velünk.

Útközben hazafelé azon gondolkoztam, hányszor elronthattuk volna.

Sok dolog történt. Nem jók és nem rosszak. Egyszerűen csak megtörténtek. Az, hogy mit kezdtünk vele, rajtunk múlott. Mi vidáman, teli hassal, lesülve, megszáradva, egy csodás emberi kapcsolattal gazdagodva érkeztünk haza.

 

Boldogtalan verzió – így is lehetett volna

Amikor meghívtuk a barátainkat és egyik sem ért rá, gondolhattuk volna, hogy milyenek ezek. Kikosaraznak, elutasítanak, csak a saját pecsenyéjüket sütögetik.

Amikor nem vittünk evőeszközt az ebédhez, akár bosszankodhattunk volna és kereshettük volna a hibást is.

Sazidhattuk volna az esőt és hibáztathattuk volna egymást, mert senki nem nézte meg az időjárás jelentést. Vagy pánikolhattam volna, hogy megfázik a fiam.

Amikor leállt a motor, akkor kiabálhattam volna a férjemmel. Vagy vészforgatókönyveket gyárthattam volna. Panaszkodhattunk volna, hogy milyen vacak motorokat gyártanak manapság, már ez sem olyan, mint régen, …

Boldog verzió – ezt választottuk
  • Ehelyett minden barátunk elfoglaltságát lájkoltuk a messengeren. Volt, aki kertészkedett, másnak családi programja akadt. Amikor nem jöttek velünk, az nem jelentett semmit. Nem visszautasítottak bennünket, hanem tették a dolgukat, ahogyan mi is.
  • Az ebédhez (gyros tálban) nem vittünk evőeszközt. Első reagálásként megkerestük, ki a hibás, kinek nem jutott eszébe. Aztán rájöttünk, hogy ez egyenes út a békétlenség felé, és nagy kreativitással megettük kézzel.
  • A zápor tényleg lehetetlenül áztatott el minket. Szinte mindenhol sütött a nap, csak fölöttünk szakadt le az ég. 10 perc izgalom, menekülés, evezés a partközelbe és rengeteg vicces megoldás, hogy szárazak maradjunk. Végül persze csurom vizesek lettünk. A gyereket pedig megtanítottuk egy csomó trükkre.
  • Imádtam nézni, ahogy az elszánt hétvégi kajakosok eveznek az esőben.
  • A motorleálláskor életrevalóan álltunk a helyzetünkhöz. Néztük a sodrást, a széljárást. Hirtelen egészen más szempontjaink lettek, mint előtte.
  • V. Árpád csónakos-társ pedig egyszer csak megjelent és felajánlotta a segítségét. A vontatás nagyon baráti szituáció. A csónakok oldalát összekötözik és út közben a két csónak utasai beszélgethetnek. Árpád elmesélte, hogy egyszer 60 km-t evezett lefelé a Tiszán Szegedig és senki nem segített neki. Bár nem tudom, milyen ember volt előtte, de ez a a 60 kilométernyi evezés egy nagyon együtt érző és segítőkész ember csinált belőle.

 

A családom most pihen a hűvös szobában én pedig boldogan írom le ezt a 3 órát az életemből. Az tesz igazán boldoggá, hogy látom, hányszor volt lehetősége kisiklani ennek a történetnek. Mégsem így lett és ez rajtunk múlott.

Életünk minden pillanatában eldönthetjük, hogy mit kezdünk azzal a helyzettel, amibe kerültünk. Szenvedünk tőle, vagy választunk valami jobbat a szenvedés helyett.

Békés érzés, amikor rájövünk, hogy van választásunk.

 

————–

Ajánló:
  1. Byron Katie foglalkozás– „az igazság éppen fordítva van.”
    Szeged
    2018. máj. 22. 17-21:00
  2. Tarot továbbképzés
    Szeged és online
    2018. máj. 29. 17-20:00
  3. Család és Lélekállítás– Szeged
    2018. jún. 02. 9:30
  4. Játékterápia
    Budapest
    2018. jún. 04. 10:00
    (Már csak 1 hely van)
  5. ÉFT foglalkozás– A pénz és az érzelmek
    Budapest
    2018. jún. 25. 16:00
  6. Életforgatóköny tanfolyam
    Szegeden és online
    2018. aug. 25-től

————–

 

Bárcsak mindenki szert tenne a boldogságra és a boldogság okaira!

Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet

 

Napi Ildi: Ítéld meg az ügyfeleidet – és általa sokat megtudhatsz magadról

Mottó: Változtasd meg az életed egy éttermi szalvétán!

——-
Ajánlat:

Játékterápia
2018. máj. 11. péntek 10:00 Szeged

Család- és lélekállítás
2018. máj. 12. szombat 9:30 Szeged

——

A PROBLÉMA

Egy ismerősömmel együtt ebédeltünk. Elpanaszolta, hogy sok levelet ír az általa vezetett meditációs körnek. Hétről hétre újabb és újabb információkat és nagyszerű ötleteket oszt meg velük.

Főleg életmód témában. Hogyan lehetnének tudatosabbak, hogyan kéne táplálkozniuk, milyen más közös programokat szervezhetnének. De senki a füle botját se mozgatja. Nem lájkolják, nem válaszolnak. Egyszerűen csak eljárnak a heti meditációra és gyakorlásra.

Pedig tényleg izgalmas dolgokat talált ki. Pl. ünnepek előtt speciális gyakorlatokat, böjtöket, … Próbálta lelkesíteni a többieket, hogy csatlakozzanak hozzá.

A célja egy sokkal nagyobb közösség és mozgalom megszervezése, illetve a bioboltja fellendítése volt, mégis megrekedt a 15-20 fős meditációs-kör szintjén.

Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet
Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet!
A MÓDSZER

Aztán egy szalvétára leírtunk néhány ítéletet a Byron Katie-féle módszer szerint.
Ő is tudta, mire megy ki a játék és hogy le fognak lepleződni a korlátai, de belement, mert tudta milyen hasznos ez. Én már fejből tudom, úgyhogy a kis papíron az alábbi történetet raktuk össze:

  • ÍTÉLET: Az embereknek érdeklődnie kéne a hírleveleim iránt.”
    „Arra van szükségem, hogy az emberek érdeklődjenek a hírleveleim iránt.”
  • MIT ÉRZEL ILYENKOR?
    „Csalódást érzek, amikor nincs visszajelzés.”
  • ÚJABB ÍTÉLET:
    „Ennyi levélnek kéne, hogy legyen hatása.”
    „Hihetetlen, hogy ennyi emberből egyet sem érdekel.”
  • TANÁCS AZ EMBEREKNEK:
    „Azt tanácsolom az embereknek, hogy olvassák el, amiket írok.”
  • MIKOR LENNÉL BOLDOG?
    „Akkor lennék boldog, ha érezném, hogy értelme van, amit csinálok.”
  • MILYENEK AZ ILYEN EMBEREK?
    „Nem akarnak semmit tenni, változni, és jobban lenni az életükben.”

Hiába mondtam neki, hogy statisztikailag a 20 fő kevés ahhoz, hogy fejlődjön a történet. Tapasztalatok szerint az már egész jó, ha egy hírlevélre 100-ból 1 ember válaszol.

Sőt, facebook oldal is kellene, meg levelezőrendszer, és a marketing egy-két eszközét is fel kellene használni a kommunikációban … De kijelentette, hogy őt ettől a marketinges, számítógépes világtól rázza a hideg.

A FELISMERÉSEK

Végül az ebéd végére az alábbi felismerések születtek meg:

ÍTÉLET:

Arra van szükségem, hogy az emberek érdeklődjenek a hírleveleim iránt.”

  • – Nincs szükségem arra, hogy olyan levelet írjak, ami másokat érdekel.
    Az tesz boldoggá, hogy olyan leveleket írok, amik engem érdekelnek. A témáim engem tényleg lelkesítenek. Amikor a kedvenc témáimról írok, boldog vagyok.
    És a végén rendszerint az embereket is az érdekli, ami engem. Sőt, azok fognak hozzám kapcsolódni, akik „egyívásúak” velem. 🙂
  • – Azért sincs rá szükségem, hogy érdeklődjenek az információim iránt, mert az az én dolgom, hogy a saját dolgaim iránt lelkesedjek.
    Elég nagyképűen hangzik, hogy én akarom eldönteni, mi érdekelje őket. 🙂
  • – De ha belegondolok, ez az én valódi gyerekkori sérülésem: úgy éreztem, senkit sem érdekel, amit én mondok.
  • – Ráadásul arra is jó, ha nem érdeklődnek az emberek, mert olyankor mindig kreatívabb leszek.
  • – És amikor nem érdeklődnek, akkor úgy érzem szerencsétlen vagyok és szükségem van a páromra. Ha nem érezném ilyen szerencsétlennek magam, lehet, hogy nem működne a kapcsolatunk.
MIT ÉRZEL ILYENKOR?

Csalódást érzek, amikor nincs visszajelzés.”

  • – Ez a csalódás, amit ilyenkor érzek, tulajdonképpen a gyerekkori sérülésem, ahol a szüleimet nem érdekelte, amivel én foglalkoztam. Ők a tudományban hisznek én pedig az alternatív dolgokban. Amikor nem reagálnak a hírleveleimre, akkor újra és újra át akarom élni a gyerekkori sérülésemet, hátha egyszer eszembe jut a megoldás.

Hihetetlen, hogy ennyi emberből egyet sem érdekel.”

  • – Amikor nem válaszolnak a hírleveleimre (persze erre nem is kérem a levélben az embereket), akkor abból nem tudok meg semmit másokról. Lehet, hogy elolvassák, lehet, hogy nem. Még az is lehet, hogy hasznos nekik.
  • – Tulajdonképpen én sem szoktam a hírlevelekre válaszolni, amiket kapok. Pedig sokat rendszeresen elolvasok. És van, hogy csak évek múlva jelentkezem a hirdetésre. Éppen akkor, amikor készen állok rá.
TANÁCS AZ EMBEREKNEK

Azt tanácsolom az embereknek, hogy olvassák el, amiket írok.”

  • – Nem kell, hogy elolvassák a hírlevelemet. Hogyan is vehetnék rá másokat bármire. Sokszor még magamat sem tudom rávenni valamire.
  • – Én se tudtam annak idején rávenni magam, hogy érdeklődjek a szüleim tudományos dolgai iránt.
  • – És amikor az olvasóimmal foglalkozom, olyankor a más dolgával foglalkozom, nem a sajátommal.
  • – Sőt, az jutott eszembe, hogy én is érdeklődhetnék az ő hobbijuk vagy munkájuk iránt. Már ha lenne hozzá kedvem. 🙂
MIKOR LENNÉL BOLDOG?

Akkor lennék boldog, ha éreztetnék velem, hogy van értelme annak, amit csinálok.”

  • – Ezek szerint még én sem vagyok biztos benne, hogy van értelme annak, amit csinálok. Hiszen miért van arra szükségem, hogy ők elhitessék velem? Hú, ebben azért van valami!
  • – Nem az ő dolguk értelmet adni a munkámnak.
  • – Tulajdonképpen nem is vagyok benne biztos, hogy van értelme a munkámnak, de én szeretem csinálni.
MILYENEK AZ ILYEN EMBEREK?

Nem akarnak semmit tenni, változni, és jobban lenni az életükben.”

  • – Jajj, ez a legnehezebb!
    Tulajdonképpen én nem akarok változni és jobbnak lenni ebben a hírlevél dologban.
    Utálom az egész marketing szakmát.
    Lekapcsol az agyam, amikor a levelezőrendszert kell megtanulni.

Hiába iratkoztam fel a marketinges hírlevélre, egy tanácsot sem fogadok meg, mert nem passzolnak az én elképzeléseimhez.

  • – A tanácsokat, amiket az olvasóimnak írok én sem mindig tartom be. Táplálkozhatnék másképp, kevesebbet, … De gyakran inkább csak másnak tanácsolok, hátha egyszer én is megfogadom őket.
  • – Szerintem nagyon nehéz ötletekkel bombázom őket. Hogy böjtöljenek, mozogjanak, gondolkodjanak másképp. Ezt én is tudom, mégsem csinálom meg mindig.

Másnap, amikor találkoztunk és egy pillanatig felhoztam a témát, már nevetni tudott rajta.

Ilyenkor egyébként én az ÉFT (Érzelmi Felszabadító Technika) módszerével még minden egyes mondatot ki szoktam kopogtatni a mentáltestből és az energiatestből. Fontos, hogy ne csak felismeréseket tegyünk, hanem lényünk minden részében cseréljük ki a régi mintát újra.

 

Bárcsak örömödet lelnéd e cikkben és valódi áldássá válna az életedben!”

Nagyon szeretek a csalódás érzésével dolgozni. Általa rengeteget lehet megtudni önmagunkról és a valóságról.

———————–
Ajánlat:

 

Olvasói reakciók:
Én személy szerint sosem gondoltam hogy egy hírlevelre válaszolni kell, pedig elolvasom, megérint. ( ez különösen jól jött egyébként 🙂
Kíváncsi vagyok hányan fognak most ugyanígy reagálni rá!
Köszönöm 🙂
 
Krisztina
 
——
Kedves “Kolléganő”!
Nálam ez most nagyon betalált. Épp ebben vagyok benne.
——-
 

Ildi, ez megint szenzációs jó volt! A vállalaton belül, ahol dolgozom, gyakran szembesülök hasonló eredménytelenséggel.
Most, hogy saját magamon keresztül vizsgálom a reakciókat, már teljesen másként tekintek egy-egy kezdeményezésem hatására, biztos vagyok benne, hogy hatékonyabb leszek, ha azonosítom a gondolataim, érzelmeim és helyén kezelem a dolgokat.

Köszönöm: Zita

—-

Hát ez a hírleveles Byron Katie-féle levezetés szenzációs volt. Hatalmasat nevettem közben és milyen jól visszanyal a fagyi! Valóban minden önmagunkbol indul és ami körülöttünk van csak kivetítés és tükörkép.
M. Gabriella

—–

Szia Ildi!

Hát, annyira “vicces” ez az élet, hogy csak na!!!!
Képzeld, pont azon vekengtünk egy kollégámmal, hogy a nagy figyelemmel és gondossággal megfogalmazott bejegyzéseinkre nem, vagy alig reagálnak a “hálátlan” szülők. Majd miután jól kipanaszkodtuk magunkat és elköszöntünk, megnyitottam a levelezésemet, ahol is ott figyelt a Te írásod ebben a témában… 🙂
Nagyon köszönöm, nagyon tanulságos!!!!
És egyben szeretném megköszönni neked, hogy nem adod fel és újra és újra küldöd az írásaidat!!!!
Szeretettel:
Zsuzsi
 
——-

Kedves Ildikó!

Nagyon köszönöm ezt a levelet. Jó volt t az esetet olvasni mert én szintén hasonló folyamaton mentem át. Ez klassz vissza igazolás, ha át fordítjuk azt ami nem működik egyszer csak működőképessé vállik és meg élhetjük a csodákat.

Üdv: Erzsi