Címkearchívumok: szándék

A pénz nem számít!

 

Napi Ildi: A PÉNZ NEM SZÁMÍT! 🙂

Ez a bejegyzés nem csak azoknak szól, akiknek nincs pénzük a tanfolyamra. Hanem mindenkinek, akiknek nincs pénze valamire.

Néhányan jelezték, hogy a Kronobiológia, ÉFT, a Tarot   vagy az Ingás Sorstisztító Tanfolyamokra való jelentkezésüket az akadályozza, hogy nincs rá pénz.

Nos, ezzel most ne törődj!

Új gondolkodásmódra van szükséged, aminek első lépése a cselekvés ...
Új gondolkodásmódra van szükséged, aminek első lépése a cselekvés …

Például azért kell, hogy ÉFT tanfolyamra elgyere, hogy rendezd a pénzhez való viszonyodat.
– Megtanuld a pénzhez és annak hiányához fűződő érzelmeidet oldani.
– Megtanuld, hogyan semlegesítsd azokat az emlékeidet, amelyeket a családodból hoztál.
Pl. hogyan viselkedett anya és apa a pénzt illetően?
– Miket mondtak a pénzről?
– Milyen volt a hangulat a pénzt illetően?
– Mit engedett meg a család magának? Mire költhettetek és mire nem?
– …

Megtanulod semmissé tenni a korlátozó hiedelmeidet a témában.
§   Pl. Mindenért keményen meg kell küzdeni.
§   A spiritualitás és a pénz nem fér össze.
§   A gazdagok bunkók.
§   …

És megtanulunk új gondolkodást bevinni minden sejtedbe, tudatrétegedbe, hogy új valóság induljon el végre.

EZÉRT FELEJTSD MOST EL, HOGY VAN-E PÉNZED TANULÁSRA ÉS TERÁPIÁRA!

CSAK AZT FIGYELD MEG, SZERETNÉD-E EZT?

Ha igen, akkor jelentkezz!
Bármikor és bármilyen ütemezéssel kifizetheted a tandíjadat. Akár jövőre vagy az után is.

Tudod, mit figyeltem meg?

Ha valamit nagyon akarsz és belevágsz, akkor előbb-utóbb minden úgy alakul, hogy megteremtődik hozzá minden.

Annak idején éppen így történt velem is. Most lehetőségem van ezt viszonozni. És továbbadni a leckét, amit tanultam.

AZ ÉN SZEMÉLYES TÖRTÉNETEM

Sok évvel ezelőtt rettenetesen szegény voltam. És ezt most lehet szó szerint venni. Viszont irgalmatlan nagy vágy feszült bennem, hogy lelki és spiri dolgokat tanuljak. Éppen a kineziológiát ajánlotta fel az élet, de annyira elmerültem a szegénységemben, hogy még a gondolatával sem mertem eljátszani. 100.000 Ft-ra lett volna szükségem. De ez olyan elérhetetlen összegnek tűnt, hogy még csak gondolni sem mertem rá. Annyi más dolgot találtam fontosabbnak. Pl. enni, lakbért fizetni, …

Egy szeptemberi napon a barátnőmmel éppen ittunk egy kávét és erről beszélgettünk, amikor is azt kérdezte tőlem – Na jó, ebből elég! Most mennyi pénzt tudsz félretenni erre a vágyadra? – Már a kérdés is sokkolt. Félretenni abból, ami pénztárcámban van? 3.000 Ft lapult benne, kb. arra a hétre kellett beosztani. Sejtelmem sem volt, mikor lesz újabb bevételem, és egyébként is a napi kiadások …
Gyötrődött az agyam, mennyi pénzt is rakhatnék én ebből félre, mit fog szólni a család, …

És akkor meghoztam a döntést. Odaadtam neki 2.000 Ft-ot, ő felírta a noteszába az összeget és a dátumot. Megállapodtunk, hogy ehhez a pénzhez csak akkor juthatok hozzá, ha kineziológia tanfolyamra fizetek be. Egyébként még akkor sem fogja ideadni nekem, ha az éhhalál szélén fogok neki könyörögni.

Majd mint egy önelégült, bekajált macska hátradőlt. Már tudta, amit én akkor még nem tudtam. Hogy a folyamat elindult és én leszek majd a legjobban ledöbbenve a végeredményen.

Még abban a hónapban 2x adtam neki pénzt a titkos bankszámlámra. Egyszer 2.000-et, egyszer pedig 3.000-et. Egy hónap múlva már elkezdtem élvezni a folyamatot. És amikor másfél hónap múlva már túljutottam a 20.000-es egyenlegen, el tudtam képzelni, hogy valamikor egyszer majd összegyűlik a pénzem. A folyamat exponenciálisan felgyorsult. Egyre nagyobb összegeket tudtam az álmomra félretennni. Hihetetlen erőm volt dolgozni. Bármit elvállaltam és boldogan megcsináltam, mert tudtam, hogy ez is közelebb visz a célomhoz.

Emlékszem – az volt az alja -, amikor sötétben, latyakos úton bicikliztem és a kamionok lecsaptak, de engem nem érdekelt. Úgy éreztem magam, mint egy amerikai tucatfilm hőse, akinek az edzője azt kiabálja a fülébe: Meg tudod csinálni!

És a barátnőmnek tényleg igaza lett. November végére összegyűlt a tanfolyam ára. De akkorra már annyira elmerültem a folyamatban, hogy egyre többet kerestem. Sok kicsit, de jutottam valamire. Annyira túlfutottam, hogy karácsonyra 27.000 Ft-ért rendeltem magamnak könyvet. Ezzel jutalmaztam magam. Lubickoltam a vásárlásban. A végén nem is igazán tetszettek a megrendelt könyvek – na de az érzés, hogy megtehettem, csupán magamért – phú, ma is beleborzongok!

A barátnőm elmesélte, hogy annak idején ő is ezt csinálta. Eldöntött valamit, pl. hogy egy tanfolyamot elvégez. Akkor még gőze sem volt, hogy miből fogja finanszírozni, de jelentkezett. És valahogy mindig megoldódott. A tanulmányai legvégén már ő adott kölcsön a barátnőjének.
De ezt hiába mondta volna nekem szeptemberben. Nekem saját magamnak kellett ezt megtapasztalni a saját bőrömön.

És tudjátok mi a vicc az egészben? A tanfolyamon vettem észre, hogy mindenki részletekben fizet, kivéve én. Egy összegben átadtam 100.000-et és mindenki azt hitte, milyen jól megy nekem. Mivel a barátnőm – az én érdekemben – nem árulta el, hogy nem egy összegben, hanem alkalmanként kell fizetni. 🙂

Tanulságok:

1.   Az a jó barát aki nem halat ad, hanem megtanít halat fogni.

2.   Az ominózus este óta vannak szent borítékaim és dobozaim, amikbe egy-egy célomra gyűjtök. Olyasmire is elkezdek gyűjteni, aminek a vége végtelen messzeségben van. Mert eljön az a pillanat és az a pénzösszeg, amikor egyszer csak elképzelhetővé és reálissá válik a cél. Ilyenkor hirtelen felgyorsul a folyamat. Mert a gondolkodásom már nem blokkol.

3.   Az agyat muszáj becsapni. Ha az agy számára egy nagyobb cél elérhetetlen, le kell bontani kis, apró, bekajálható részletekre.
Meg kell kérdezni, hogy mi az a pénzösszeg, amit ma erre a célra rá tud szánni. Ha 100 Ft, akkor 100 Ft. Viszont azt azonnal félre kell tenni és nem hozzányúlni.
Sokan azért nem kezdenek bele, mert annyira nagy és távoli és elérhetetlen a cél, hogy meg sem próbálják. De ekkor kell előjönni a trükkel és kicsiben elkezdeni.
Tehát az agy blokkolja a nagy célok elérését, ezért kell trükköket alkalmazni. (Jól tudják ezt az értékesítési szakemberek. Akik napi egy kávéra bontják le az életbiztosításod költségét.)

4.   Le kell fektetni a szabályokat!
– pl. minden nap félreteszek 100 Ft-ot,
– vagy minden bevételem 10 %-át félreteszem,
– vagy odaadom valakinek, akiben megbízok és garantáltan csak akkor adja vissza a pénzemet, ha a célomra fogom költeni.- …

Az előző tanfolyamokon is hasonlók történtek.
Többen kértek pl. részletfizetést. Semmi, gond – mondtam én – bármikor jó lesz, amikor neked is jó. Aztán ők döbbentek meg a leginkább, milyen hamar és milyen mértékben jött össze a rávaló.
Mivel fordítva álltak a témához.

Eredménytelen hozzáállás: “Majd ha lesz pénzem, belevágok.”
Eredményes hozzáállás: “Belevágok és a többi megteremtődik hozzá.”

Ráadásul a tanfolyamon sokat gyakorlunk, kaptok házi feladatot, ami azt szolgálja, hogy lebontsuk a korlátokat. A pénzzel kapcsolatosakat is. Maga a tanfolyam csoportos és egyéni kezelések sorozata is,
ahol új megvilágításba helyeződik az életed,
és nem utolsó sorban új, hasznosabb hiedelmeket programozunk beléd.

Pl.
“megérdemlem.”
“Az életem lehet könnyebb is”.
“Ahhoz, hogy nekem elegendő legyen, nem kell másoktól elvennem.”
“Akkor is szeretni fognak, ha többre viszem.”

Neked mi a véleményed ezekkel kapcsolatban?

Én egyszerűen bízom benned.
Az emberek nem szeretnek tartozni. És ahogyan egy barátnőm mondja, hogy ez nem naivitás, hanem nyitottság.

Ma így tudtam hozzájárulni az életedhez.
És te mit tudsz megtenni a mai napon magadért?

Ha ismersz olyat, akinek anyagi gondjai vannak, küldd el neki ezt a bejegyzést. Hadd vágjon bele ő is valamibe, amibe eddig nem mert.

A napokban induló tanfolyamok

 

A tanfolyamok online is elvégezhetők.

 

Szia Ildikó!
Nagyon átéreztem olvasás közben a volt "szegénységemet", detto ugyanez volt. Én pluszban az emberek szemében láttam a szánalmat is. Az annyira SZAR! volt, hogy nekem ez tette be a kaput. "Na ebből elég!" Ugyanígy összegyűjtögettem én is az akkori tanfolyamra valót és belevágtam....Azóta sem bántam meg...😊... és igen meg kell tanulni, hogy hogyan ne álljunk a pénzünk útjába.... " Ami jár, az jár!" 
Puszi és ölelés...🤗
Kedves Ildikó!
Nagyon köszönöm hogy megosztottad ezt a szösszenetet.
Jómagam hasonlóképpen voltam egy tanfolyamból kifolyólag. Csak a kezdéshez volt meg a pénzem. Belevágtam és mindig, amikor a következő részletet kellett fizetni, addigra megvolt az összeg. Annyi munkát kaptam, hogy mindig tudtam fizetni. 
Szép estét, üdvözlet: Erzsi