marketing címkével jelölt bejegyzések

Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet

 

Napi Ildi: Ítéld meg az ügyfeleidet – és általa sokat megtudhatsz magadról

Mottó: Változtasd meg az életed egy éttermi szalvétán!

——-
Ajánlat:

Játékterápia
2018. máj. 11. péntek 10:00 Szeged

Család- és lélekállítás
2018. máj. 12. szombat 9:30 Szeged

——

A PROBLÉMA

Egy ismerősömmel együtt ebédeltünk. Elpanaszolta, hogy sok levelet ír az általa vezetett meditációs körnek. Hétről hétre újabb és újabb információkat és nagyszerű ötleteket oszt meg velük.

Főleg életmód témában. Hogyan lehetnének tudatosabbak, hogyan kéne táplálkozniuk, milyen más közös programokat szervezhetnének. De senki a füle botját se mozgatja. Nem lájkolják, nem válaszolnak. Egyszerűen csak eljárnak a heti meditációra és gyakorlásra.

Pedig tényleg izgalmas dolgokat talált ki. Pl. ünnepek előtt speciális gyakorlatokat, böjtöket, … Próbálta lelkesíteni a többieket, hogy csatlakozzanak hozzá.

A célja egy sokkal nagyobb közösség és mozgalom megszervezése, illetve a bioboltja fellendítése volt, mégis megrekedt a 15-20 fős meditációs-kör szintjén.

Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet
Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet!
A MÓDSZER

Aztán egy szalvétára leírtunk néhány ítéletet a Byron Katie-féle módszer szerint.
Ő is tudta, mire megy ki a játék és hogy le fognak lepleződni a korlátai, de belement, mert tudta milyen hasznos ez. Én már fejből tudom, úgyhogy a kis papíron az alábbi történetet raktuk össze:

  • ÍTÉLET: Az embereknek érdeklődnie kéne a hírleveleim iránt.”
    „Arra van szükségem, hogy az emberek érdeklődjenek a hírleveleim iránt.”
  • MIT ÉRZEL ILYENKOR?
    „Csalódást érzek, amikor nincs visszajelzés.”
  • ÚJABB ÍTÉLET:
    „Ennyi levélnek kéne, hogy legyen hatása.”
    „Hihetetlen, hogy ennyi emberből egyet sem érdekel.”
  • TANÁCS AZ EMBEREKNEK:
    „Azt tanácsolom az embereknek, hogy olvassák el, amiket írok.”
  • MIKOR LENNÉL BOLDOG?
    „Akkor lennék boldog, ha érezném, hogy értelme van, amit csinálok.”
  • MILYENEK AZ ILYEN EMBEREK?
    „Nem akarnak semmit tenni, változni, és jobban lenni az életükben.”

Hiába mondtam neki, hogy statisztikailag a 20 fő kevés ahhoz, hogy fejlődjön a történet. Tapasztalatok szerint az már egész jó, ha egy hírlevélre 100-ból 1 ember válaszol.

Sőt, facebook oldal is kellene, meg levelezőrendszer, és a marketing egy-két eszközét is fel kellene használni a kommunikációban … De kijelentette, hogy őt ettől a marketinges, számítógépes világtól rázza a hideg.

A FELISMERÉSEK

Végül az ebéd végére az alábbi felismerések születtek meg:

ÍTÉLET:

Arra van szükségem, hogy az emberek érdeklődjenek a hírleveleim iránt.”

  • – Nincs szükségem arra, hogy olyan levelet írjak, ami másokat érdekel.
    Az tesz boldoggá, hogy olyan leveleket írok, amik engem érdekelnek. A témáim engem tényleg lelkesítenek. Amikor a kedvenc témáimról írok, boldog vagyok.
    És a végén rendszerint az embereket is az érdekli, ami engem. Sőt, azok fognak hozzám kapcsolódni, akik „egyívásúak” velem. 🙂
  • – Azért sincs rá szükségem, hogy érdeklődjenek az információim iránt, mert az az én dolgom, hogy a saját dolgaim iránt lelkesedjek.
    Elég nagyképűen hangzik, hogy én akarom eldönteni, mi érdekelje őket. 🙂
  • – De ha belegondolok, ez az én valódi gyerekkori sérülésem: úgy éreztem, senkit sem érdekel, amit én mondok.
  • – Ráadásul arra is jó, ha nem érdeklődnek az emberek, mert olyankor mindig kreatívabb leszek.
  • – És amikor nem érdeklődnek, akkor úgy érzem szerencsétlen vagyok és szükségem van a páromra. Ha nem érezném ilyen szerencsétlennek magam, lehet, hogy nem működne a kapcsolatunk.
MIT ÉRZEL ILYENKOR?

Csalódást érzek, amikor nincs visszajelzés.”

  • – Ez a csalódás, amit ilyenkor érzek, tulajdonképpen a gyerekkori sérülésem, ahol a szüleimet nem érdekelte, amivel én foglalkoztam. Ők a tudományban hisznek én pedig az alternatív dolgokban. Amikor nem reagálnak a hírleveleimre, akkor újra és újra át akarom élni a gyerekkori sérülésemet, hátha egyszer eszembe jut a megoldás.

Hihetetlen, hogy ennyi emberből egyet sem érdekel.”

  • – Amikor nem válaszolnak a hírleveleimre (persze erre nem is kérem a levélben az embereket), akkor abból nem tudok meg semmit másokról. Lehet, hogy elolvassák, lehet, hogy nem. Még az is lehet, hogy hasznos nekik.
  • – Tulajdonképpen én sem szoktam a hírlevelekre válaszolni, amiket kapok. Pedig sokat rendszeresen elolvasok. És van, hogy csak évek múlva jelentkezem a hirdetésre. Éppen akkor, amikor készen állok rá.
TANÁCS AZ EMBEREKNEK

Azt tanácsolom az embereknek, hogy olvassák el, amiket írok.”

  • – Nem kell, hogy elolvassák a hírlevelemet. Hogyan is vehetnék rá másokat bármire. Sokszor még magamat sem tudom rávenni valamire.
  • – Én se tudtam annak idején rávenni magam, hogy érdeklődjek a szüleim tudományos dolgai iránt.
  • – És amikor az olvasóimmal foglalkozom, olyankor a más dolgával foglalkozom, nem a sajátommal.
  • – Sőt, az jutott eszembe, hogy én is érdeklődhetnék az ő hobbijuk vagy munkájuk iránt. Már ha lenne hozzá kedvem. 🙂
MIKOR LENNÉL BOLDOG?

Akkor lennék boldog, ha éreztetnék velem, hogy van értelme annak, amit csinálok.”

  • – Ezek szerint még én sem vagyok biztos benne, hogy van értelme annak, amit csinálok. Hiszen miért van arra szükségem, hogy ők elhitessék velem? Hú, ebben azért van valami!
  • – Nem az ő dolguk értelmet adni a munkámnak.
  • – Tulajdonképpen nem is vagyok benne biztos, hogy van értelme a munkámnak, de én szeretem csinálni.
MILYENEK AZ ILYEN EMBEREK?

Nem akarnak semmit tenni, változni, és jobban lenni az életükben.”

  • – Jajj, ez a legnehezebb!
    Tulajdonképpen én nem akarok változni és jobbnak lenni ebben a hírlevél dologban.
    Utálom az egész marketing szakmát.
    Lekapcsol az agyam, amikor a levelezőrendszert kell megtanulni.

Hiába iratkoztam fel a marketinges hírlevélre, egy tanácsot sem fogadok meg, mert nem passzolnak az én elképzeléseimhez.

  • – A tanácsokat, amiket az olvasóimnak írok én sem mindig tartom be. Táplálkozhatnék másképp, kevesebbet, … De gyakran inkább csak másnak tanácsolok, hátha egyszer én is megfogadom őket.
  • – Szerintem nagyon nehéz ötletekkel bombázom őket. Hogy böjtöljenek, mozogjanak, gondolkodjanak másképp. Ezt én is tudom, mégsem csinálom meg mindig.

Másnap, amikor találkoztunk és egy pillanatig felhoztam a témát, már nevetni tudott rajta.

Ilyenkor egyébként én az ÉFT (Érzelmi Felszabadító Technika) módszerével még minden egyes mondatot ki szoktam kopogtatni a mentáltestből és az energiatestből. Fontos, hogy ne csak felismeréseket tegyünk, hanem lényünk minden részében cseréljük ki a régi mintát újra.

 

Bárcsak örömödet lelnéd e cikkben és valódi áldássá válna az életedben!”

Nagyon szeretek a csalódás érzésével dolgozni. Általa rengeteget lehet megtudni önmagunkról és a valóságról.

———————–
Ajánlat:

 

Olvasói reakciók:
Én személy szerint sosem gondoltam hogy egy hírlevelre válaszolni kell, pedig elolvasom, megérint. ( ez különösen jól jött egyébként 🙂
Kíváncsi vagyok hányan fognak most ugyanígy reagálni rá!
Köszönöm 🙂
 
Krisztina
 
——
Kedves “Kolléganő”!
Nálam ez most nagyon betalált. Épp ebben vagyok benne.
——-
 

Ildi, ez megint szenzációs jó volt! A vállalaton belül, ahol dolgozom, gyakran szembesülök hasonló eredménytelenséggel.
Most, hogy saját magamon keresztül vizsgálom a reakciókat, már teljesen másként tekintek egy-egy kezdeményezésem hatására, biztos vagyok benne, hogy hatékonyabb leszek, ha azonosítom a gondolataim, érzelmeim és helyén kezelem a dolgokat.

Köszönöm: Zita

—-

Hát ez a hírleveles Byron Katie-féle levezetés szenzációs volt. Hatalmasat nevettem közben és milyen jól visszanyal a fagyi! Valóban minden önmagunkbol indul és ami körülöttünk van csak kivetítés és tükörkép.
M. Gabriella

—–

Szia Ildi!

Hát, annyira “vicces” ez az élet, hogy csak na!!!!
Képzeld, pont azon vekengtünk egy kollégámmal, hogy a nagy figyelemmel és gondossággal megfogalmazott bejegyzéseinkre nem, vagy alig reagálnak a “hálátlan” szülők. Majd miután jól kipanaszkodtuk magunkat és elköszöntünk, megnyitottam a levelezésemet, ahol is ott figyelt a Te írásod ebben a témában… 🙂
Nagyon köszönöm, nagyon tanulságos!!!!
És egyben szeretném megköszönni neked, hogy nem adod fel és újra és újra küldöd az írásaidat!!!!
Szeretettel:
Zsuzsi
 
——-

Kedves Ildikó!

Nagyon köszönöm ezt a levelet. Jó volt t az esetet olvasni mert én szintén hasonló folyamaton mentem át. Ez klassz vissza igazolás, ha át fordítjuk azt ami nem működik egyszer csak működőképessé vállik és meg élhetjük a csodákat.

Üdv: Erzsi

 

HŐS vagy ÁLDOZAT?

 

Hős vagy áldozat akrsz-e lenni az életedben?

Napi Ildi:         HA NINCS ELÉG ÜGYFÉL

A kérdés az, mit akarsz igazolni. Hogy akár sikerülhet, vagy azt, hogy nem?

A minap egy nagyon helyes, okos fiatal hölggyel dolgoztam együtt a problémáján.
Téma: a karrier.
Ügyes, tehetséges kozmetikus. A japán tetoválás specialistája. El is hittem neki, mert annyira hitelesen viselte a saját szemöldökét (amit szintén ő tetovált magának), és a sminkje is ámulatba ejtett.
Azt mondta, hogy neki fontos a megjelenése, mert ez is egyfajta reklám.
Hát én biztosan sminkeltetnék nála.

DalmArts Kozmetika

Elpanaszolta, hogy mostanában alig akad vendége. Pedig nagyon szép az üzlete, és facebook oldalt is vezet. Sőt, azzal fejeli meg a helyzetét, hogy a vendégeinek sem mer ajánlani krémeket, kezeléseket, nehogy azok tolakodónak lássák.
Végigmentünk az oldási folyamaton. Sok izgalmas témát érintettünk.
Végül, amikor már inkább csak privátban beszélgettünk, megosztottam vele a saját élményeimet is a témában.

Elmeséltem, az ügyfelek, kliensek, vendégek száma nem azon múlik, hogy mennyire tehetséges.

Hős vagy áldozat szeretnél lenni az életedben?
Hős vagy áldozat szeretnél lenni az életedben?

Mivel foglalkozom asztrológiával is, ilyen esetekben szeretek rápillantani az illető asztrológiai képletére. Már első ránézésre is látom, kinek hány ügyfél van megírva indulóból. Szándékosan fogalmaztam így. A VII-es ház urának helyzetéből, sújtottságából, rangjából szinte mindent meg lehet mondani. De ezen lehet változtat.
Nekem egy hanyatló házas exil Vénusz a 6-os házban jelzi az ügyfeleim számát. Együttállásban egy fall Szaturnusszal.
Magyarul ez azt jelenti, hogy nem is nagyon lehetne rosszabb. Maximum az átlagos ügyfélmennyiség negyede. Ők is rossz állapotúak, akár vagyonilag is. Sőt egy Szaturnusztól sújtottan. Ahogy ezt a tanárom megfogalmazta: ez ügyfelekkel való együttműködésre egy halmozottan hátrányos helyzet.

Ez a hír némileg megnyugtatott akkor, amikor bár mindenki elismerte milyen ügyes, tehetséges vagyok és mennyire képes vagyok megváltoztatni az emberek életét a módszereim segítségével, mégis többnyire munka nélkül tengettem az életem.
Ezért, hogy túléljek, korrepetáltam, bébiszitterkedtem. Minden állást megpályáztam, de – most már értem – szerencsére sehová sem vettek fel. Láthatatlannak és szükségtelennek éreztem magam.

Egy dologról viszont nem mondtam le. Képeztem magam interneten, a baráti kolléganőim által és még asztrológiára is eljártam.
A tanulmányok során megértettem, hogy az asztrológiai képlet tökéletesen leírja egy szülött adottságait, képességeit, hajlamait, az életében eljövő idők minőségeit. De lehet rajta változtatni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy lehet a képletet és az égitesteket kúrálni.
Nekem ez annyira sikerült, hogy a tanárommal sokszor megbeszéltük, mennyire nem jellemző a képletem már rám. Egésze jól tudom működtetni azokat az életterületeket is, amiket elvileg nem kéne tudni.

Bevallom, sok munka van benne.
Az ÉFT-vel kezdtem. A személyes béke folyamatával. Végigcsináltam, pedig nagyon hosszú munka. Össze kellett írnom életem minden apró és nagyobb negatív eseményeit, amihez érzelmi stressz párosul. Minden élményt, emléket, ami nyomot hagyott bennem. És egyesével kikopogtattam magamból. Vagyis mindenre emlékszem, csak már nem jelet semmit számomra. Ezek után könnyebb volt kikopogtatni a korlátozó hiedelmeimet, amiket az elmém az alapján gondolt igaznak, hogy mik történtek velem életem első 39 évében.
Ezt rendszeresen tanítom ÉFT tanfolymon, de még nem találkoztam senkivel, aki végigcsinálta volna, bármilyen nyomorultul is érezte magát.

Az önértékelésemmel és a pénzhez való viszonyommal különösen sokat foglalkoztam.

Az önmunka során olyan korlátozó hiedelem gyűjteményt állítottam össze, amit sok kollégám használ már. Elterjedt a neten és a múltkor meg is kaptam valakitől levélben. Említettem is neki, hogy örülök, hogy ennyire tetszik neki és letöltötte, mert ezeket én raktam össze. Szuper visszaigazolást kaptam. Ezt a hozadékot is a nélkülözős időszaknak köszönhetem.

Aztán újra az asztrológia órán kaptam sokkot. Miszerint láttam, hogy a képletem hemzseg a nehézségektől, korlátoktól, családtörténeti elakadásoktól. Ekkor találtam ki egy olyan eljárást, ami az asztrológia és a családállítás ötvözete. Ma ezt Ingás Lélekállításnak nevezem és tanítom is.
http://www.hajduildiko.hu/alternativ-megoldo-modszerek/ingas-lelekallitas/

Később mindenki azt tanácsolta, hogy készítsek saját honlapot. Egyáltalán semmi kedvet nem éreztem hozzá, de rá kellet jönnöm, ez is kell ahhoz, hogy megismertessem magam és a munkámat az emberekkel. Kb. 5 évig vezettem egy ingyenes honlapot. Ma már sokkal elegánsabb, profibb verziót olvashatnak az érdeklődők.

Tehát megtanultam honlapot és képet szerkeszteni, videót vágni. Tanultam marketinget és mindent ki is próbáltam. Sokszor nem jött be az elképzelésem, ezért újra kellett gondolnom a dolgokat.

Dolgoztam ingyenesen, dolgoztam kedvezményesen, forróságban és szilveszterkor, tartottam ingyenes előadásokat, és sokszor elvállaltam olyan rendezvényeken a részvételt, amit így utólag már nem vállalnék. Viszont mindenből profitáltam. Rengeteg a kapcsolatom, rengeteg az élményem, a sztorim, amiből mindig meríthetek. Minden próbálkozásból megértettem valamit. Volt, hogy 3-4-szer is el kellett buknom valamivel, mire megértettem a leckét.

Tavaly a jelenlegi Facebook oldalt sem akartam kezdeni. Amilyen nagy ellenállással indítottam, most annál több élvezetet lelek benne.

Amikor keveset dolgoztam, állandóan foglalkoztatnom kellett az agyamat. Akkor találtam ki a Játékterápiát – ami ötvözi az összes tudásomat. Tehát az ínséges időszak kiizzasztott belőlem egy új módszert.
http://www.hajduildiko.hu/alternativ-megoldo-modszerek/jatekterapia/

Mindezt azért mondtam el, mert ha kellő idő távlatából tekintünk a dolgokra, akkor minden értelmet nyer. Valószínűleg, ha jobb lehetőségekkel születtem volna és nincs nélkülözés, kevés munka, stb., akkor nem erőlködök ennyire, nem kotorgatok a lehetőségek után, nem tanulok meg ennyi mindent.

Nos, a cikk elején említett fiatal hölgy is hozzám hasonló adottságokkal született. És néhány levélváltásból megértette, hogy neki nem országos női magazinokban kell a szülei pénzén hirdetni, hanem sokkal találékonyabban kell hozzáállni az élethez.
A világ legkényelmesebb dolga fizetett hirdetést feladni.

Miután átgondolta a dolgokat, olyan ötletekkel állt elő, hogy elállt a szavam. Mind egyszerű, melós, ám célravezető megoldások. Sokat kell hozzá okoskodnia, fejlesztenie magát – nem szakmailag -, és meg kell tennie olyan dolgokat, ami kívül esik a komfortzónáján. És tudom, hogy végig fog menni a folyamaton. Egyszerűen látom magam előtt és már most annyira büszke vagyok rá.

Ő döntött. Választhatta volna a szokásos utat, hogy sajnálja magát, vagy vár, időt ad, hátha kialakul valami. Vagy felbérel egy weboldal készítő céget, meg hirdet. Illetve azt is, hogy még évtizedekig gyűjti a képzettségekről az oklevelet.
De ez a lány a nehezebbet választotta. Rafináltan, gondolkozva, dolgozva elindul és majd eljut oda, ahová jó feltételek mellett nem jutott volna el.

Egyébként megfigyeltem egy tipikusan magyar hozzáállást az élethez. Ha valakit nem keres a nagyközönség, akkor újabb és újabb tanfolyamokat végez el. Vagy befelé fordul és haragszik a világra, ami nem értékeli őt.
Csak annyit kéne megérteni, hogy a világnak szüksége van rá, de az ő létezéséről a világnak is tudnia kell.
Illetve ez az el nem ismertség általában belőle fakad, amit viszont lehet oldani.
Szerintem kényelmesebb sajnálni magunkat és haragudni a világra, mert nem ismeri el a tehetségünket.
És sokkal nehezebb próbálkozni, olykor felsülni, újra kezdeni, kilépni a komfortzónából és olyanba kezdeni, ami nem túl kényelmes, …

Azonban vannak emberek, akiknek minderre nincsen szükségük. Mindegy mennyi a tudásuk, van-e jobb náluk, mindig adódik elég munka, ügyfél, …
Nekik más életterületen szokott elakadásuk lenni.

Te mit választasz? Az életed hőse vagy áldozata szeretnél lenni?