Ha nem vagy olyan, mint a többiek, veled van a baj – sorskönyv átírása

Ez a cikk egy tanárnőről szól, aki nem találja a helyét az életben. Kiderítjük az elakadása okát és az oldás folymatát veletek is megosztjuk. A gyakorlatokat te is elvégezheted magadon, nem fog ártani.

 

Mottó:      Ahogy a világot látom, abból a világról
semmit nem tudok meg. Csak magamról.

 

A kliens:
– Fizikailag melankolikus – hamar elfárad, érzi az energiákat, nagyon precíz, alapos
– Érzelmileg empatikus – ráhangolódik másokra
– Szellemileg harmonikus gondolkodó – mindenkit ért, fontos értenie

Laza tanár szeretnék lenni

Azt érzem, hogy valami kopogtat az ajtón. Sokszor nem találom a helyem. Külföldön dolgozom, de nehezített pályán. Angol gyerekeknek tanítok angolt. Ez olyan, mintha egy kínai tanítana japánoknak japán népszokásokat. Nagyon sok energiát teszek a munkába és nem vagyok hatékony. A kollégáim szerint meg lehetne ezt csinálni kevesebb munkával is.
– Hogy érzed magad, amikor ezt mondják?
– Hülyének. 🙂
– Mi segíthetne ebben a helyzetben.
– Talán továbbképzésre kéne mennem. De a legjobb lenne ha laza lennék.
– Hogyan kell lazának lenni?
A laza ember jól érzi magát, rugalmas, jókedvű és megfelelően reagál a helyzetekre. És ezt mind együtt. Valahol tudom, hogy jó tanár vagyok, de jól esne a visszajelzés a diákoktól is. Bevallom a kritika nem esik jól.

 

A lázadó diákok

– Ha a munkahelyeden neheztelhetnél valakire, ki lenne az?
– A diákok. Valójában személyesen megbántódom, amikor lázadnak. Egyszerűen nem jutunk konszenzusra. Nem érdekli őket, nincs kedvük. Ezt magamra veszem.
-Mi segítene?
– Ha respektálnánk egymást.
– Mit érzel akkor, amikor így éled az életed az osztályban?
– Sokáig lehúz. Aztán kételkedni kezdek magamban. Vajon itt van a helyem?
– Tanácsolnál valamit a diákjaidnak?
– Igen. Vegyék észre, hogy fontos ez a tantárgy.
Nem kell feltétlenül, hogy érdekelje őket, de bánjunk egymással tisztelettel. Fogadják el a játékszabályokat. Vagy alakítsunk ki játékszabályokat.
Én megértem a kamaszkor problémáit, de akkor is el kell végezni a feladatokat, túl kell jutni az iskolán.
– Hogy érzed itt magad?
– Hú, az egész egy kaotikus, diszharmonikus állapot. Be se szeretek menni. Sehova se haladunk.

 

Hol kezdjük, merre menjünk?

A kártyakirakás azt mutatja, hogy támogatásra vágytál a családból. De ezt egy kritikus helyzetben nem kaptad meg. A helyzeted ura tudnál lenni, ha nem lenne egy olyan sérülésed, amin azóta se vagy túl. Emiatt sokkal sötétebben látod a helyzetedet. A helyzeted nem rózsás, de nem is olyan rossz, mint ahogy átéled. Ha ezt a sérülést el tudnád engedni, beindulnának a kreatív folyamataid. Neked nem lenne másokra szükséged, de nekik rád igen. Az érzelmek áradnának és örülnél, hogy a többi ember ott van neked és kapcsolódhatsz hozzájuk, de csak ha szeretnél.
Hogyan rehabilitálhatjuk azt a kislányt, aki ezt az útravalót kapta?

– Pár dologról meg kell kérdezzelek. (izomteszt alapján)

  • Mennyire voltál elégedett az életeddel 8 évesen?
  • Milyenek voltak a barátaid?
  • Milyen volt a kapcsolatod az anyukáddal akkoriban?
  • Hogyan éltél 47 évesen?
A sorskönyvi utasítás
A sorskönyv egy olyan tudattalan, „gyermekkori döntésen alapuló, a szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt" forgatókönyv, amely alapján éljük az életünket, hozzuk meg döntéseinket, választunk barátokat, vagy éppen szalasztunk el lehetőségeket. www.pszichoforyou.hu

– Hozzád illőek voltak a barátaid?
– Én mindig kilógtam a sorból. Intellektuálisabb voltam.
– Ahhoz, hogy beilleszkedj, hogyan módosítottad a viselkedésedet?
– Megpróbáltam illeszkedni hozzájuk.
– Ezt hogyan csináltad?
– Megpróbáltam ezt az intellektust nem fejleszteni.
– Sikerült-e így beilleszkedni?
– Valamennyire igen.
Olyan gyerekesek voltak és én szerettem volna könyvekről vagy komolyabb témákról beszélgetni. Ők viszont ügyesek, mozgékonyak, gyakorlatiasak voltak és ez úgy kiegyenlítődött.
– Mit gondoltál ezek alapján magadról, ha ilyen vágyaid vannak?
– Azt hittem, hogy ez nem normális. Az anyukám is mindig mondta, hogy ha nekem nincs barátnőm, akkor velem van a baj. Ha senki nem felel meg, akkor gondolkodjak el rajta, hogy velem van a baj.
– Szerintem ez lesz a kulcs. Ez egy életre szóló sorskönyvi utasítás:
„Ha a környezetem nem felel meg nekem, akkor velem van a baj.”
Mitől érezted volna itt jobban magad anyukáddal kapcsolatban.
– Attól, ha nem kérdőjelez meg engem, a létemet, a habitusomat.
– Mondanál még neki valamit?
– Igen, hogy fogadja el azt, amilyen vagyok, akkor is, ha ő ezt nem tudja elfogadni.
– Milyennek látod őt ebben a helyzetben, amikor megkérdőjelez?
– Elhatárolódónak, tekintély személynek és nem volt empatikus sem.
– Ahogy így élsz ott 8 évesen, mitől tartasz a leginkább?
– Attól, hogy nem csak a közösséghez fűződőkapcsolódásomat veszítem el, hanem az anyukámhoz fűződőt is.
– Hm.

Magdi azt a sorskönyvi utasítást kapta az anyukájától kislányként, hogy "ha nem vagy olyan, mint a többiek, veled van a baj." Azóta nem találja a helyét. A sorskönyv egy olyan tudattalan, „gyermekkori döntésen alapuló, a szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt" forgatókönyv, amely alapján éljük az életünket, hozzuk meg döntéseinket.

Az oldás előkészítése

Most már látom merre kell haladnunk. A megfordításokat (Byron Katie) és az ÉFT kopogtatást fogjuk használni.
Terveim szerint a végére megtudjuk, ki lennél akkor, ha nem sérültél volna meg? Mi lenne a te eredendő természeted? Oda kellene visszatérnünk.
Néhány érzést és gondolatot kikopogtatunk, de a többi a te munkád lesz otthon. Az már mennyiségi munka, vagy ahogy én hívom, favágás.

Az ellenállás feloldása:

Kopogtatás 3x:
Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy tudatosan vagy tudattalanul ellenállok annak, hogy feloldjuk ezt az elakadást.”

– Ettől kiráz a hideg. Szerintem nagyon ott vagyunk.
– Nagyon megkönnyítetted a dolgom, mert szinte szó szerint lediktáltad a megoldást.

Mire lett volna szükséged?

Kopogtatás:
“Gyerekkoromban szükségem lett volna valakire, akivel beszélgethetek komoly témákról.”

Kopogtatás:
Elhittem az a butaságot, hogy velem valami baj van, mert nincs senki, akivel komoly témákról beszélgethetek.”

 

– Kérdezd meg magadtól: Tényleg velem volt a baj? Tényleg volt velem valami baj?
– Nem olyan helyre születtem, ami támogatott volna ezen az úton.
Olyan környezetbe kellett volna születnem, aki támogat a szellemi dolgokban.
– Igaz-e ez?
– Nem. Felnőttként már tudom, hogy nem kell feltétlenül ilyen környezetbe születni. Lehet ilyet keresni is.
– Igazad van, de ezt gyerekként még nem tudtad.
Illetve ez a „sors” dolga és gyakran nem látjuk ezt át, hogy mi miért volt éppen jó akkor.

 

Kopogtatás:
„Hajlandó vagyok befogadni, hogy nagy szükségem volt arra, hogy ilyen környezetbe szülessek, ahol így viszonyulnak hozzám.”

 

– Tudnál-e erre példát mondani?
– Igen, lehet, hogy megértettem, hogy vannak ilyen emberek is és hogyan kell hozzájuk viszonyulni.
– Nézzük meg ezt is például: Azért volt szükségem arra, hogy ebbe a helyzetbe szülessek, hogy ebből a problémából kijöjjek.
– Ez az. Ez lesz az. Ezt érzem.
– Igen, sokan azt hiszik, hogy az a nagy feladatuk az életben, hogy felfedezzenek valami, vagy valami különleges életet éljenek. Szerintem pedig többnyire a felismeréseinkért vagyunk itt. Hogy rájöjjünk, hogyan jöhetünk ki egy-egy sérülésünkből és ezáltal más emberré váljunk.
– Közben az jár a fejemben, vajon miért gondolod azt, hogy körülöttem zsonganak a férfiak?
– Egyrészt a tarot kártya kirakás miatt. Másrészt szerintem – de ez csak megérzés -, ha visszatalálunk a te eredeti természetedhez, akkor elhiszed, hogy nincs veled baj. Ezt a férfiakkal kapcsolatban is érezned kellene.
– Értem, értem.

A felismerés

Kopogtatás:
8 éves korom óta azt hiszem, hogy nem vagyok normális és velem van a baj.”

 

Magdi fogja a homlokát: Jaj, Ildi! Sokáig némán és mosolyogva ül a felismerésben és élvezi.

– Pedig semmi olyat nem mondtam, amit te ne mondtál volna.
Szerintem emiatt vagy egy számodra nem megfelelő munkahelyen és alkalmatlan környezetben. Ismétled azt, amit gyerekkorodban átéltél. Hogy ezek között kell lennem. Látom, teljesen átérzed a mondatok igazságát. 🙂
Élvezd egy kicsit a felismerést. Olyan izgalmas látni.
– Tavaly azt mondta nekem egy fiatal kolléganőm, hogy te intellektuálisan zsebre teszed az egész tanári kart.
(Akkor talán még sincs szüksége Magdinak arra a továbbképzésre, amit korábban említett.)

– A tanári kar és az osztály a 8 éves kori környezeted. Rajtuk keresztül oldhatod fel az akkori témádat. Ma már nincs lehetőség ott az utcabeli gyerekekkel és az anyukáddal elrendezni a dolgokat, viszont ez egy remek helyszín és jók a szereplők is a felébredéshez. Pont ugyanaz a sztori. Abból az álomból kell felébredned, amit az anyukád tanácsára elhittél, miszerint veled valami baj van.
Nem biztos, hogy az a megoldása a helyzetnek – majd ki fog derülni, mi a megoldása a helyzetnek – hogy otthagyod az iskolát. Ha feloldod ezt az ítéletet magadról, akár maradhatsz és másképp tekintesz magadra és a többiekre is.

 

Kopogtatás:
Azt hittem, hogy nem vagyok normális és velem van a baj.”
Az a dolgom, hogy ebből felébredjek.”

 

Megfordítások – igaz mondatok

– Keressünk igazi, stresszmentes mondatokat!
Ha elhiszed, hogy nem vagy normális és veled van a baj, hogy érzed magad?
– Nagyon egyedül.
– A rajzodon is ez látszott. Ha soha nem jutott volna eszedbe, hogy veled valami baj van, akkor hogyan éreznéd magad?
– Hogy valami egyedi vagyok.
– Érdemes-e kitartanod az eredeti gondolatod mellett, ha attól egyedül érzed magad, ha pedig nem gondolnád, hogy baj van veled, akkor egyedinek éreznéd magad?
– Persze, hogy nem. 🙂
– Ezen a folyamaton érdemes végigmenni, hogy magadtól válaszd ezt. Ha egy külső ember mond valami nagy igazságot, az nem feltétlenül megy be. De ha te ismered fel, akkor az már a tied lesz.
Ha az eredeti nem igaz és egyedül is érzed magad, akkor nézzük a fordítottjai között találunk-e olyat, ami igaz lesz számodra és jó érzést okoz.
Az eredeti mondat: „nem vagyok normális és velem valami baj van.” Hogyan tudnád megfordítani?
– Normális vagyok és nincs velem semmi baj.

 

Kopogtatás:
– „Eddig azt hittem, hogy nem vagyok normális és velem valami baj van.”
+”De, most értettem meg, hogy normális vagyok és nincs velem semmi baj.”

 

Kopogtatás:
Eddig úgy éltem az életemet, hogy velem valami baj van.”
Vajon hogy élnék, ha kiderülne, hogy velem nincs semmi baj?”
Vajon ki lennék, ha kiderülne, hogy velem nincs semmi baj?”
Ki lennék az osztályban/ tanáriban, ha rájönnék, hogy semmi baj nincs velem?”
Vajon hogy viselkednék, ha rájönnék, hogy semmi baj nincs velem?”

 

– Most hívjuk segítségül az anyukádnak adott tanácsokat. Azt tanácsoltad neki, hogy fogadja el azt, amilyen vagy.
– Van egy fiam, aki ugyanilyen helyzetben van és én nem kérdőjelezem meg őt.
– Akkor ebből a bánásmódból fakadt valami jó. Te már tudtad másképp csinálni és együttéreztél a lányoddal.
– Igen, megértettem, hogy milyen az, amikor valakit megkérdőjeleznek.
– Nézz magadra elismeréssel, mert az emberek gyakran megismétlik és továbbadják, amit kaptak. Te viszont tanulva ebből, másképp csináltad.

 

Pont annyira vagyok laza, amennyire laza vagyok

– Azt is tanácsoltad anyukádnak, hogy fogadjon el akkor is, ha nem tud elfogadni.
Nagyon jó mondat! Ezt fordítsd most magadra!
– Fogadjam el magamat olyannak, amilyen vagyok akkor is, ha nem tudok ezzel mit kezdeni?
-Nagyon jó! Hogyan igaz ez? Tudsz-e rá példát modani?
– Hm.
– Például fogadd el, ahogyan működsz. Ha nagyon érzékeny vagy és mindent érzel, amikor bemész az osztályba. Ha maximálisan felkészülsz az óráidra, pedig ez fárasztó.
Azt tanácsolom neked Magdi, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, akkor is ha nem vagy elég laza. Azért, mert nem vagy laza. Egyszerűen másként működsz. Ha azt gondolod, hogy lazának kéne lenned, akkor már megint kiderül, hogy nem vagy elég jó.
Te azért készülsz fel ennyire, mert te ennyire szeretsz felkészülni, így tudod csinálni.

 

Kopogtatás:
Elfogadom magamat akkor is, ha nem vagyok elég laza.”
„Pont annyira vagyok laza, amennyire laza vagyok.”
„Azért készülök fel ennyire, mert én így szeretem.”
„Van egy elképzelésem, hogy milyen lazának lenni, de most én így és ennyire vagyok laza.”
„Fogadjam el magamat akkor is olyannak, amilyen vagyok akkor is, ha a többiek nem tudnak ezzel mit kezdeni.”

 

Az anyukám olyan elhatárolódó

– Anyukádra azt montad, hogy elhatárolódó. Ezt hogy kell érteni?
 Nincs érzelmi kapcsolatban velem, van köztünk egy fal.

 

Kopogtatás:
Amikor anyukám azt mondja, hogy velem baj van, nincs kapcsolódás közöttünk.
Amikor anyukám azt mondja, hogy velem baj van, nem tudok vele kapcsolódni.

 

– Megint a fiam jutott eszembe. Van neki egy nagyon enyhe pszichológiai rendellenessége. Néha úgy érzem, hogy sikerült kapcsolódunk és értjük egymást. De aztán később megtudom a lányomtól, hogy teljesen félreértettük egymást. A fiamban fel se merül, hogy kérdezzen vagy tiltakozzon. Miközben én abban a hitben maradok, hogy értettük egymást.
– Valószínűleg ugyanez történt veled és az anyukáddal is. Ő azt hitte érted, amit mond. Közben benned egészen más zajlott. Te az ő számára „autista” voltál. Nemhogy kint szaladgáltál volna a többiekkel az utcán.
– Óh, én csípőficamos voltam, rosszul mozogtam, gyakran elestem, …
– Akkor te a többiek számára tényleg „más” voltál.
– Jól tudtam szavalni, mesét mondani, …
– De a gyerekek között más voltál. Ők nem szavalni akartak, hanem futkározni.
Amikor anyukád azt mondja, hogy veled baj van, elhatárolódsz önmagadtól.
(sír) Ezt éld át egy kicsit!
– Amikor anyukád azt mondja, hogy veled baj van, akkor nem látod empatikusnak. Ez mit jelent?
– Nem hangolódik rám.

 

Kopogtatás:
„Amikor anyukám azt mondja, hogy velem baj van, azt szeretném, hogy hangolódjon rám.”

Hülye ötleteim vannak

– Képzeld, tudod mi ebben a pláne. Épp ma este jön a bátyám pár napra hozzám, akivel nagyon mások vagyunk és mindig nehezen jöttünk ki. –
– Akkor nagy szükséged van arra, hogy még előtte elvégezd ezeket a kopogtatásokat. (nevetünk)   Játsszuk el! Én leszek te, és te leszel az anyukád.
Cím: Amikor anyukám azt mondja, hogy velem baj van, akkor én nem hangolódom anyukámra.

– Kislányom, veled van a baj.
– Hm, milyen érdekes. Ezen így még nem is gondolkoztam. Lehet, hogy igazad van.
– Erre anyukám azt mondaná, hogy: már megint milyen hülye ötleteid vannak!
– A baj akkor kezdődik, ha ez jelent valamit annak a kislánynak és bemar neki ez a mondat. De ha csak annyit tudna mondani vigyorogva, hogy „hát, igen, nekem ilyen hülye ötleteim vannak” és nevetve tovább menne, akkor mennyi fájdalomtól menekülne meg.

 

Kopogtatás:
„Mióta anyukám azt mondta, hogy velem valami baj van, elkezdtem nem magamra hangolódni.’
” Mióta anyukám … megváltoztattam a viselkedésemet.”
” Mióta anyukám … figyeltem mások véleményét.”

 

Kopogtatás:
Amikor a bátyám más, elhiszem, hogy velem valami baj van.
„Amikor a bátyám nagyon más, elhiszem, hogy ővele van valami baj.

 


– Közben csak két emberről van szó, aki nagyon más.
– Ildi, nálunk az egész család nagyon más. Az válik számomra nyilvánvalóvá, hogy én lógok ki a sorból.
– Ez a te „karmikus” tanulnivalód ebben a családban. Ezt csak egy ilyen családban tudod megtanulni. Ott könnyű elfogadni magad, ahol mindenki szeret és elfogad. De ebben a családban próbálj meg beleszeretni a saját lényedbe, ahol nem vagy beilleszthető. Ez a nehezített pálya. Ettől feladat. Valószínűleg tényleg kilógsz a családból. Ha beleszeretsz magadba, előbb-utóbb ők is beléd fognak.

Mindennek a kulcsa

– Az elején említetted, hogy attól félsz, az a legrosszabb, ha elveszíted a kapcsolódást az anyukádhoz.
Tulajdonképpen ez a gyökere mindennek. Az ember – legfőképp fiatalon – szeretne beilleszkedni, kapcsolódni, része lenni a közösségnek. Kapcsolódni szerettél volna a gyerekekhez az utcán, a családodhoz, … Később az osztályodhoz, a nevelőtestülethez. Ehhez megváltoztattad magad, máskor kevéssé tetted magad. Az a feladatod, hogy visszatérj az eredeti Magdihoz. Úgy kapcsolódj hozzájuk, hogy te más vagy. Ez egy nagyon hasznos kapcsolódás lesz. Óriási szükségünk van a más emberekre. Ha jó alaposan megvizsgálnánk a nevelőtestületet, még az is kiderülhet, hogy a maga módján mindenki más.
Szerinted írhatnék erről egy cikket? Sokaknak hasznos lenne.
– Én annyira prototípus vagyok?
– 
Én úgy fogalmaznék, hogy sok különleges ember van, aki azt hiszi, vele valami baj van. Ők is csak be akarnak illeszkedni, mert túl akarják élni az életet és szeretetre vágynak.

 

Nézzük az osztállyal kapcsolatos mondatokat!

TANÁR-DIÁK

Vizsgáljuk meg az osztályról mondottakat!

– Hogy érzed az osztályban magad?
– Hú, az egész egy kaotikus, diszharmonikus állapot. Be se szeretek menni. Sehova se haladunk.

Negatív gondolatok kikopogtatása

Negatív kör: Amikor a diákok lázadnak, nem érdekli őket az angol, akkor magamra veszem és azt hiszem ez rólam szól.

Negatív kör: Amikor így viselkednek, kételkedni kezdek magamban és azt hiszem, nem itt van a helyem.

Negatív kör: Be se szeretek menni, amikor ilyen kaotikus állapotok vannak.

Negatív kör: Amikor a diákokat nem érdekli az angol, pont úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, amikor mindenkit más érdekelt, mint ami engem érdekelt.

Negatív kör: Amikor így viselkednek, én vagyok a gyerekkori barátaim, akik nem értik, hogy a másik miért olyan, amilyen. Nem értem, mi érdekli őket.

Pozitív gondolatok bekopogtatása

Pozitív kör: Most azt választom, észreveszem, milyen fontos dolgot tanítok.

Pozitív kör: Most azt választom, hogy megértem a problémáikat és kialakítjuk a játékszabályokat.

Pozitív kör: Most azt választom, hogy tisztelettel bánok velük és magammal.

Pozitív kör: Most azt választom, hogy leengedem a falakat és rájuk hangolódom – hátha el tudjuk végezni a feladatokat és túljutunk ezen.

Pozitív kör: Most rájuk hangolódom és értem, hogy ők is arra vágynak, hogy megértsék őket.

Pozitív kör: Most rájuk hangolódom és értem, hogy ők is arra vágynak, hogy engem is az érdekeljen, ami őket.

 

– Meddig kell ezeket kopogtatni?
– Minden mondatot addig ismételj, amíg van érzelmi intenzitása. Aztán húzd ki és el van felejtve örökre.

 

Hogyan kell kopogtatni?

Ha nem ismered az ÉFT alapjait, akkor írd be a youtube-on, hogy ÉFT (Érzelmi Felszabadító Technika) és rengeteg felvételt fogsz találni.
Íme egy. 

Nem muszáj pozitív köröket használni. Ha már nincs benned stressz vagy szomorúság, az is nagy eredmény. A pozitív kopogtatás már csak a csimborasszó.

De meg is tanulhatod az ÉFT tanfolyamaimon vagy jelentkezhetsz a januári gyakorló estékre.

 

 

Megjegyzés:

Az esetet közös hangfelvétel alapján és Magdi beleegyezése alapján osztottam meg.

 

Pár  nappal később a kopogtatásokat elvégezve:

Magdi:   Még valami eszembe jutott: Ha úgy viselkedtem, hogy az az anyukámnak nem tetszett, akkor azt mondta: „Megint előjön az őstermészeted“. Ezt én úgy értelmeztem, hogy az östermészetem (= az a természetem, amilyen tulajdonképpen vagyok) nem jó, nem megfelelő. Tegnap, amikor eszembe jutott, az volt az új felismerés, hogy megkérdezhettem volna tőle, vajon mit ért rajta. Így azonban tovább mélyitette ezt a forgatókönyvet…

 

—————————————
Ajánlatom:
  1. Ingás tanfolyam.
    Ha érdekel, jelentkezz telefonon vagy e-mailben és küldöm a tudnivalókat.
    Részletek itt.
    70/ 2670679
    hajdu-ildiko@t-online.hu
    A módszerről itt olvashatsz bővebben.
    Esetleírások
    .
  2. Keddenként személyes konzultáció Budapesten.
    Időpontok itt.
    .
  3. Problémamegoldás a család- és lélekállítás módszerével az év hátralévő részébenSzegeden.
  • 2020. nov. 14. szombat 9:00
  • 2020. dec. 13. vasárnap 9:004.
    .
    .
    Elengedés ÉFT-vel és Byron Katie 4 kérdés módszerének alkalmazásával
    Csoportos problémafeltáró és megoldó klub
    „Fordítsd át a gondolataidat, érzéseidet” – foglalkozássorozat.
—————————————

Olvasói reakciók

Hálás köszönet Magdinak ezekért a felismerésekért, és neked az oldásért. Gyakorlatilag szóról szóra ez történt velem is, anyukám ugyanezt mondta. Egész életemben úgy éreztem, nekem valami másnak kell lennem, mert így nem fogadnak be. A munkahelyemen ( ami szintén egy külföldi iskola ) egy a kepességeimhez méltatlan munkát végzek,  hogy ne lógjak ki. És van egy enyhén autista fiam is ( azért ez már ijesztő egy kicsit 😁 ),  akinek szintén az önelfogadással van baja..

Okos csajok, itt az ideje felvállalni magunkat! 

Megcsinálom a kopogtatásokat, köszönöm mindkettőtöknek!

Puszi:   K.
Szia Ildikó! 

Ez nagyon mély és fantasztikus volt. Megérintett, nem véletlen... Teljesen más aspektusbol néztem magamra mint eddig. Olyan,mintha különböző bolygókról figyelnénk a Holdat. Onnan mindig más aspektusát mutatja. Én azt hiszem így járom be az Univerzumot...

Köszönöm 😘

....és sok sikert Magdinak