2020. április hónap bejegyzései

Tumor és romuT – fordítsuk meg!

Napi Ildi: Tumor és romuT

Egy 50-es családanyával beszélgettünk a betegségéről. Kezdeti stádiumú tumort találtak nála, de még semmit nem lehetett tudni – jóindulatú-e vagy sem. A várakozás és a bizonytalanság feszültségére panaszkodott.

Leginkább az okoz bizonytalanságát, hogy nem látom a kimenetelét ennek az egésznek. Már egy ideje éreztem, hogy valami baj lesz, volt egyfajta sejtelem bennem. Amikor az első tüneteimet észleltem, egyből változtattam az életmódomon. Visszavettem a tempóból, nem ittam üdítőt és elkezdtem a táplálkozásomra is odafigyelni. Végül elmentem az orvoshoz és egyből találtak egy tumort. Valahogy számítottam rá. Azóta ennek az egésznek az árnyéka minden cselekedetemre rávetül. Nem tudok nem rá gondolni.

Kopogtattunk a fenti érzésekre, gondolatokra, de inkább csak ellazítottuk egy kicsit.

Ezért kitöltöttünk egy ítélkező lapot, hátha azzal beljebb jutunk.

A tumor akadályozza az életemet. A tumor nem akadályozza az életemet. Én akadályozom az életemet.

– Ítéld meg a tumort vagy ezt a helyzetet, amibe kerültél.
– El akarom „tirhítani” ezt a mocsokságot, mert akadályozza az életemet.
– Milyen érzés ez?
– Egyszerűen csak meg akarok szabadulni tőle.
– Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?

Ezen sokáig gondolkodott és végül olyat mondott, amire nem számítottam:

– Ha nem sikerül.
– Mi nem sikerül?
– Hát, ha nem jutok közel a problémámhoz és sose fog kiderülni, miről szólt ez az egész.
– Hm. Végül is hátha megtudjuk.
(Itt eszembe jutott a tarózásunk, ami nagyon beszédesnek bizonyult. De erről még nem akartam beszélni.)

Próbáltam még tovább kérdezni, de leragadtuk és ez jó is volt így.

A daganat akadályozza az életemet”

– Igaz-e, hogy ez a tumor akadályozza az életedet?
– Hát, persze hogy igaz.
– Száz százalékig biztos vagy benne, hogy akadályozza az életedet?

Ezen egy ideig lamentált, majd kopogtattunk és arra jutottunk, hogy oké, engedi megvizsgálni ezt az egészet más oldalról is.

– Hogy érzed magad, amikor elhiszed, hogy ez a betegség akadályozza az életedet?
– Dühös, feszült és türelmetlen leszek.
– És hogy éreznéd magad, ha nem jutna az eszedbe, hogy akadályoz téged?

Ezt sokáig reszelgettük, mert sehogyan sem akarta érteni, de végül megállapodtunk abban, hogy enélkül a gondolat nélkül felszabadultabb lenne.

– Akkor nézzük meg ezt az állítást még egyszer! Egyrészt nem is találod teljesen igaznak, másrészt feszült leszel, harmadrészt pedig felszabadultabb lennél nélküle. Akkor nézzük meg, találunk-e olyan megfordítást, ami igazabb az eredeti állításodnál.

Vért izzadtunk a nyelvtani és a logikai megfordításokkal is. Kitűnő intellektuális képességekkel bíró nő létére, teljesen lekapcsolt az agya. Így végül én fordítottam meg a mondatot többféleképpen is és együtt próbáltunk rá példákat találni.

——————–

Ha bármiben elakadtál:
– a személyes konzultáció,
– az online oldások,
– az elsajátítható módszerek – akár most is

Bejalentkezés: 70/ 2670679
vagy e-mailben.

——————–

A daganat nem akadályozza az életemet”

– Milyen példákat tudsz arra mondani, hogy „a daganat nem akadályozza az életemet”?
– Erre? Semmilyet, hiszen akadályoz.

Aztán szó szót követett és emlékeztettem arra, hogy mióta sejti, hogy valami baja van, azóta elkezdett egészségesebben élni, kevesebbet dolgozni, odafigyel magára és még kopogtatni is szokott az érzéseire.

– Igazad van, és most jut eszembe az is, milyen jót beszélgettünk a férjemmel, amikor elmondtam neki. Olyan meghitt és egymás felé forduló volt az a délután. Sőt, ez azóta is így van. Valahogy figyelünk egymásra.
– Eszedbe jut még más is?
– Felelősség-telibb lett a gondolkodásom. Lényegi dolgokkal foglalkozom. Elkezdtem értékesebbnek tekinteni a hátralévő időt.
– Esetleg még valami?
– Igen, a nagylányom. Azóta gyönyörködöm benne és nem zavar annyira, ha csúnyán viselkedik velem. Néha ő is ráébred, hogy nem olyan természetes, hogy én itt vagyok. Szoktam látni rajta. Összeszedi magát és olykor még el is neveti magát. Nem olyan fontos neki, hogy igaza legyen.
– Akkor hogy fogalmaznád át az eredeti mondatodat, miszerint a daganat akadályozza az életedet?
– Tulajdonképpen nem is akadályozza. Szinte azóta élek igazán, amióta tudok róla. Azért ez döbbenet, nem?

Én akadályozom a tumor életét”

– Akkor menjünk tovább. Mondok még megfordítást, nézzük mire megyünk ezzel. „Én akadályozom a tumor életét.” Ez vajon hogyan igaz?
– Micsodaaa? Ezt nem is értem.
– Nagyon egyszerű. Az elején azt mondtad, el akarod tirhítani ezt a mocsokságot. Te akarod kivágatni, te szoktad a jobb agyféltekés módszereddel kisebbíteni. Te akarsz egészséges ételeket enni, hogy a szervezeted le tudja győzni őt.
– Igen, végül is így igaz. Ez sohase jutott volna eszembe. Tetszik 🙂
– De nézzük az utolsó legérdekesebb megfordítást!
– Micsoda? Még mindig meg lehet valahogy másképp is fordítani. Én biztosan nem tudom.
– Fordítsd magadra az eredeti kijelentést, miszerint a tumor akadályozza az életemet.
– …

Én akadályozom az életemet.”

– Oké, segítek. „Én akadályozom az életemet.” Mit szólsz ehhez? Hogyan igaz ez?
– Hm. Én hoztam létre a tumort valami oknál fogva.
Aztán én éltem eddig úgy, ahogy nem szeretek élni.
Én bántam úgy a testemmel, ahogy bántam,
és én éltem úgy a családomban, amit minden nap át szerettem volna alakítani.
Egy csomó dolgot nem tettem meg, nem változtattam, csak halogattam.

A legrosszabb, ami történhet

– Hú, egészen belejöttél.
De van itt még egy mondatod. Azt mondtad, hogy – idézem – az lenne a legrosszabb, ha sose derülne ki, miről szólt ez az egész.
Ezek szerint neked nagyon fontos rájönnöd erre.
-Szerintem már rá is jöttél, miről szól ez az egész. Elkezdted értékelni az életedet.
Elkezdted értékelni az egészségedet, az emberi kapcsolataidat, hogyan akarod élni az életedet, mi fontos, mi nem fontos.
– Bár a tarot kártya azt mondja, van itt még valami másik felismerni való is. Az önértékelésedről és a szerepkörödről szól.

De ez már egy másik történet. Hamar megtaláltuk a traumatikus eseményt, a rá adott választ, a hozzátartozó korlátozó hiedelmet (rám már nincs is szükségetek!). A történet kerek lett.

Kapott rá házi feladatot (ÉFT, AFT és hozzáállás megváltoztató gyakorlat).

Már másnap írt messengeren, hogy alig érti, de nincs benne semmi feszültség. Végzi a gyakorlatokat és majd látjuk, mi lesz.

Nehéz időkben gyorsabb a felébredés – levél magamnak

Memo magamnak nehéz időkre

Végül is a megszabadulás vagy felébredés bármikor megtörténhet velünk, de megfigyelésem szerint a nehéz időkben nagyobb az esély rá. Minél szélsőségesebb szenvedésben van részünk, annál nagyobb a felébredés lehetősége.

Végül is a megszabadulás vagy felébredés bármikor megtörténhet velünk, de megfigyelésem szerint a nehéz időkben nagyobb az esély rá. Minél szélsőségesebb szenvedésben van részünk, annál nagyobb a felébredés lehetősége. Egy rossz családi környezet, betegség, szegénység, háború, … Tehát a körülmények szolgálnak bennünket – bár közben nem ezen szoktunk morfondírozni.

Érdemes felismerni, hogy ezeknek a körülményeknek a megteremtésében nekünk is részünk volt. Akár ebben az életben idéztünk elő egy betegséget, akár karmikusan választottuk ki ezt a helyzetet, akár más módon csöppentünk bele egy világméretű öntudatlanságba (klímaválság, koronavírus, háború, globalizációs marhaságok, …), nem számít. A lényeg az egyéni vagy kollektív öntudatlanság, ami egy hatalmas lehetőség. Megvágytuk, megálmodtuk, megidéztük – nem tudni, de nekünk fontos.

A rossz körülmények, a bántalmazó szülők, a krízisek, mind gyorsítópályák a felébredéshez. Most az lenne a fontos, hogy ne csináljunk ebből valamilyen romboló identitást. Például ne legyünk áldozatok vagy bűnösök – de hihetetlen találékonysággal választunk más romboló identitásokat is.

Ne értelmezzük félre, ami történt velünk. Pont ez az értelmezés akadályozná meg a megszabadulásunkat. Ne ítéljük meg a szüleinket, a párunkat, a kormányt, … és a helyzetet, ami történt. Ha mégis megtennénk, azonnal töltsünk ki rá egy Byron Katie kérdőívet, vagy kopogtassunk (ÉFT).

——————–

Ebben nyújtanak segítséget:
– a személyes konzultációk,
– az online oldások,
– az elsajátítható módszerek – akár most is

Bejalentkezés: 70/ 2670679
vagy e-mailben.

——————–

Ha ezt a cikket olvasod, vagy részt veszel egy oldáson, egy önismereti tanfolyamon, azt jelenti, hogy készen állsz a változásra. Vagyis ráálltál a megszabadulás gyorsítópályájára.

Az édesanyád, a betegséged, a munkahelyi körülmények, … szolgáltatták az előzményeket ahhoz, hogy most hipersebességgel felébredj. Ez megtörténhet egy pillanat alatt, máskor pedig lassan, lépésről-lépésre közelítve, végül átélve a „kvantumpillanatot”, vagyis azonnal.

Szerencsére már tudod, hogy az akadály nem az anyukád, a kolléganőd, a párod vagy más szörnyű emberek, hanem annak a félreértelmezése, hogy mi is történt valójában. Ha felismered az életedben betöltött szerepüket, akkor hálás leszel minden mondatukért, cselekedetükért, hogy hozzásegítenek végigszáguldani ezen a felébredési szupersztrádán.

A valódi identitásodhoz nekik semmi közük, de segítenek megtalálni, ki is vagy valójában, ki is lehetnél valójában. Azért kaptad a férjedet, az anyukádat, a kolléganődet, az oktatási helyzetet, mert a Létezés késznek talált a gyorsított feleszmélésre.

És hálás vagyok magamnak, amiért nem akartam még ennél is gyorsabban feleszmélni. Pl. fogyatékos testtel, bántalmazó szülőkkel, vagy háborúval megtámogatva.

(Ezt az egészet tulajdonképpen magamnak írtam, hogy emlékezzek rá az elmém sötétségének óráiban.)

A szex biztonságos, az érzelmek veszélyesek – Adél és a férfiak

Napi Ildi: Adél és a férfiak

Adéllal már sokszor találkoztam. Ő az, aki elkötelezett híve önmaga megismerésének. Hajlandó tanulni és munkát is fektetni a változásba.

Az első alkalommal még hihetetlenül haragudott az exférjére. Azt állította, hogy Feri egy rettenetes ember és még most is szabotálja az életét. Persze azt is tudta, hogy ez nincs így, de elképzelni se tudta, hogy jövünk majd ki ebből. Aztán a munkánk csúcspontján rengeteget nevettünk, sok felismerésünk támad. Végül Ferit elneveztük az ő Buddhájának, aki segít neki a saját kis megvilágosodásaiban.

Azóta valóban megváltozott a kapcsolatuk, meg tudják beszélni a kisfiuk dolgát. A gyereken sincs stressz, mert a szülei jól bánnak egymással. Nincsenek játszmajátékok. Egy pipa.

Miután Adél kigyógyult a volt férjéből – vagyis a Ferihez fűződő gondolataiból -, újra elkezdett ismerkedni. Olykor elakadt egy-egy új kapcsolatban, de dicséretére váljék, valamennyi férfit felhasznált arra, hogy felismerje és kidolgozza magából a saját elakadásait.

“Én egy selejt vagyok!”

Mielőtt legutóbb találkoztunk, ismét alaposan végigkopogtatta az elakadását, de nem jutott tovább. Mesélt egy régi szerelméről, Zoliról. Ha együtt vannak, vele minden tökéletes. Több, mint 10 éve bármikor újra tudják ott folytatni, ahol abbahagyták -, de Zoli mégsem választja őt. És még csak magyarázatot sem ad.

Aztán felbukkant egy másik hihetetlenül izgalmas partner is, Peti. Petivel szintén csodákat éltek át, de hirtelen ő is kihátrált, esélyt sem adva a folytatásnak.

Végül könnyed ismerkedésbe kezdett, hátha ez jó lesz, de érezte a mély kapcsolódás hiányát. Inkább úgy döntött, végére jár az ügynek, miért utasítják őt vissza?

– A szex számomra biztonságos – mesélte. Az jól megy, működik, ott nincs baj. Az érzelmek veszélyesek. Olyankor mindig visszautasítottságot érzek és fájdalmat élek át. A komoly kapcsolatok is félelmetesek. Közben pedig szeretném megtapasztalni, milyen is az, ha viszonzottan szeretnek. Egyre frusztráltabb vagyok, úgy érzem becsapnak, nem választanak. Én egy selejt vagyok!

A szex biztonságos, az érzelmek veszélyesek. Egy bonyolult feltárás története, ahol megértetteük, miért ismétlődik ugyanaz a történet ennek a hölgynek az esetében, ahol egyszer csak nem választják őt.

Sokáig vacakoltunk, mire rájöttünk, hogy nem biztonságos számára a munka. Nem adott tiszta válaszokat az izomteszt. Előbb ezt oldottuk fel – egyáltalán legyen számára biztonságos megvizsgálni és feloldani az elakadást.

A Nemzeti dal esete

Aztán kaptunk a rendszerétől egy segítséget. Az időnyomozás a 8 éves korhoz vezetett.

– Mi történt akkor?
– Csak egy dologra emlékszem.
Teszteltem – igen, az pont jó lesz.
– Márciusban történt. Nagyon ügyesen mondtam verset. Abban az évben nekem kellett volna elszavalni a Nemzeti dalt. Előtte a szüleimmel elutaztunk a hegyekbe és amikor visszajöttem, Marika néni közölte, hogy így nem mondhatom el a verset, mert nem készültem fel. Pedig semmi szükségem sem volt rá. Tudtam kívülről és az meg nekem nem nagy ügy, hogy gyönyörűen előadjam. De esélyt se kaptam.
-Mondjuk azt nem értem, hogy jön ide Marika néni, mikor én egy jó párkapcsolatot szeretnék.

– Akkor csináljuk azt, amit ilyenkor szoktunk. Ítéljük meg Marika nénit ebben a helyzetben, aztán tegyük fel a 4 kérdést, és majd meglátjuk hová vezetnek a megfordítások.

Ítéljük meg a helyzetet

Feltettem a szokásos kérdéseket a tanító nénivel kapcsolatban. Jó alaposan megítéltük őt, de csupán azért, hogy többet tudjunk meg az Adél tudatában zajló folyamatokról. Marika néninek vajmi kevés köze van a történtekhez. Viszont rá fog világítani valamire. Köszönjük Marika néni!

– Szóval, miért neheztelsz Marika nénire 8 évesen?
– Elevett tőlem egy lehetőséget, hogy megmutassam, milyen tehetséges vagyok. Szerettem volna megmutatni magam.
– Mit érzetél ekkor?
– Haragot és csalódást.
– Mire lett volna szükséged, hogy jobban érezd magad?
– Mondtam már! Arra, hogy bebizonyíthassam, hogy jó vagyok. Csak egyszer hadd mondhassam el, nincs mitől tartani. De Marika néni, lezárt.
– Milyennek látod őt ilyenkor?
– Elutasítónak, egy olyan embernek, aki hoz egy döntést és esélyt sem ad. Bármit is mondtam volna, akkor se engedett volna.
– Mi a legrosszabb, ami megtörténhet egy ilyen helyzetben?
– Ha egy senki maradok és sose leszek képes megmutatni az érzéseimet.
– Most komoly? Ez az eset fog nekünk segíteni?
– Igen, egész jó analógia lesz ez, majd meglásd.

Elkezdtünk kopogtatni.
Gyakran folyamodom ehhez, az ÉFT módszerével szoktam fellazítani a beragadt nézőpontokat. Az ÉFT a meridiánokon keresztül eljut a nem tudatos memóriához is és közben még az érzelmeket is oldja. Ezután a kliens  könnyebben rávehető a megfordításokra és hamarabb előbukkanhat a valódi elakadás.

Kb. 2 perc után Adél már vigyorogva jelezte, hogy mindent ért.

– Annyira illik ez a Marika néni dolog a pasikra. Pont ez szokott történni. Eljön a váratlan pillanat és egyszer csak esélyt sem kapok többé a férfiaktól. Akkor sem, ha addig minden sziporkázva zajlott. Nem mutathatom meg, mi mindenre lennék képes. 

A megfordítás és a benne rejlő igazság

Elkezdtük a megfordításokat. Némelyik könnyen ment, némelyik kevésbé.

Például a „lehetőséget sem adtam Marika néninek, hogy megmutathassam a tehetségemet” verzió nehézkesem ment. De aztán Adél rájött, hogy Marika néni szólt, hogy ha elmegy a kirándulásra, akkor nem mondhatja el a verset. És Adél elment, esélyt sem adott Marika néni elképzelésének.

– Vagy hogyan igaz az még, hogy „lehetőséget sem adtál Marika néninek, hogy megmutathasd a tehetségedet”?
– Hát, úgy, hogy nem engeszteltem, nem könyörögtem, nem próbálkoztam, … láttam, hogy Marika néni lezárt és itt a vége. Akár még ki is találhattam volna valamit. De esélyt sem adtam a változásra. És a fejemben is tudtam, hogy Marika néni ilyen, döntött és nem fogja meggondolni magát. Tehát még a fejemben sem adtam esély neki.

 

Az érzelmi elhanyagoltság traumája

Így mentünk végig az összes érzésen, az összes ítéleten. Hatalmas felismerések születtek. Adél érzelmileg is ellazult, de nem engedett beljebb. Az izomteszt is újra bizonytalanná vált. Elvitt ide-oda, de inkább csak alibiztünk. Ezért kértem, hogy csukott szemmel keressen egy olyan kislányt, akinek esélyt sem adtak, akit nem hallgattak meg. Nem is kell konkrét esemény, csak keresse meg a kicsi Adélt, aki elutasítva érzi magát, aki meg szeretné mutatni, milyen ügyes.

Egyből látta önmagát és az anyukáját. Megérezte a helyzetet. Adél nagyon sok érzésre, ölelésre vágyott, de az anyukája a szegény származása miatt a gyerek jó minőségű fizikai ellátására törekedett elsősorban. Először a mai Adél – aki remek anyuka és sokat foglalkozik a kisfiával – ő ment oda a kicsi kori Adélhoz megvigasztalni őt. Azt adta neki, amire a kislány vágyott.

A képek nagyon gyorsan hatnak és gyógyítanak

Azután megfigyelte és megértette az anyukáját, miért is viselkedik így. Őt is megszerette, de most már együtt a kicsi és a felnőtt Adél. Ráébredt arra is, hogy a sérülések hatására milyen nagyszerű anya vált  belőle. Az anyukája fizikailag adott meg mindent számára, hiszen ez hiányzott neki legjobban gyerekkorában. Nélkülöztek is, tehát ettől akarta a gyermekét leginkább megkímélni. Úgy tudta, hogy az érzelmi hiányt ki lehet bírni. Azon majd túl lesz az ember egy idő után.

De ez sem bizonyult elegendőnek. Ugyanezt végigcsináltuk apával is. Aztán a kicsi és a nagy Adél visszament meggyógyítani és megvigasztalni a szülők gyerekkori énjét. Ők is átélték az elutasítást és az érzelmi elhanyagoltságot.

Az ősök gyógyítása

Végül már egészem sokadíziglen mentünk vissza az időben. Itt találtunk egy kisbabát, akit a földeken dolgozó szülők egy kiásott gödörbe helyeztek, hogy amíg ők dolgoznak, addig is biztonságban legyen a kisbaba. Adél és a kiskori énje megszeretgette őt, kibélelték a gödrét, felvidították, babusgatták.

Itt hagytuk abba a munkát. Nem lehet egy alkalommal évek, százévek dolgát elrendezni.

Mint ahogy máskor is, Adél érzett némi befejezetlenséget, de tudta – ahogy máskor is történt már – egyszer rá fog jönni a végső megoldásra és fel fog oldódni az elakadás.

Az önmunka otthon folytatódik

Több házi feladatot is kapott. Egy hozzáállás megváltoztató és átprogramozó gyakorlatot, illetve egy AFT feladatot. Ki kellett kopogtatnia a „kivetítés” mintáját magából. Harmadikként pedig a belső gyermek gyógyítását el kellett mélyítenie. 2-3 nap után jelentkezett is a megoldással:

– Képáramoltatás segítségével újra felvettem a kapcsolatot a gyermeki énemmel. Kb. 3-4 éves lehettem, nagyon szomorúnak és magányosnak éreztem magam. Visszautasítottak, pedig én csak egy kis figyelmet, törődést szerettem volna kapni, kicsit megszeretgetni az apukámat. Nagyon fájt, hogy én azt akkor nem kaphattam meg úgy és olyan szinten, mint amire nekem szükségem lett volna. Gyógyítottam magam. Öleltem, szerettem, nyugtattam a kicsi énem.

 

Adél így meséli el levélben:
Minden okkal történik és értem

Minden, ami körülöttem van, az belőlem kiinduló történet. Azért alakultak úgy, mert nekem ezt kell megtapasztalnom. Ezek a történések voltak szükségesek ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most vagyok.

De hol is vagyok én, milyen folyamatok vezettek ide és vajon hova tartok? 39 éves nő vagyok. Pár éve az önismeret útjára léptem. Ez egy olyan mondat, mint amikor az anonim alkoholisták klubjában a foglalkozás első napján a résztvevő bemutatkozik. Ebből kiindulva, mondhatom azt is, hogy: Sziasztok, Adél vagyok, lelki sérült. Szerintem ez a mondat, egy nagyon fontos felismerés.

Meglátni, átérezni, megérteni, hogy igen, értek olyan hatások az életben, aminek az lett a következménye, hogy bezártam, falat húztam magam és a külvilág közé. De kicsit visszamegyek a múltba, hogy érthetővé váljon a történet.

Mégis, kinek az élete?

Szorgos családban nőttem fel. Egy olyan családban, ahol nagy jelentőséget tulajdonítanak a pénznek, a presztízsnek, az egzisztenciának. Így gyermekként elsajátítottam azt, hogy ha sokat tanulok lehet diplomám, ha sokat dolgozom, akkor lehet sok pénzem. Megtanultam, hogy a nők erősek és egyedül is képesek megoldani mindent. Ezt a mintát szivacsként szívtam magamba és láss csodát, lett diplomám, jó egzisztenciám, elvált nőkét, egy 8 éves gyerekkel nem kell piktort hívnom, hogy kifesse a lakást, mert én egyedül megoldom. Le tudom kaparni a falat, tudok glettelni és festeni is. 😊 Nem kérek segítséget, mert én erős vagyok és mindent meg tudok oldani.

Évtizedekig éltem abban a tudatban, hogy az az élet, amit élek, az az én életem. Önálló döntéseket hozok, független vagyok mindenkitől. Pár évvel ezelőtt döbbentem rá, hogy én nem az én életemet élem, hanem egy tanult minta szerinti világot alakítottam ki magamnak. Megfelelésből is tettem a dolgokat, hogy elismerjenek, szeressenek, elfogadjanak, a szeretetnyelvem a munkavégzés / szívességek volt. …

A krízis

Pánikrohamok gyötörtek. Két éven keresztül minden reggel úgy ébredtem fel, hogy vajon ma hányszor jön rám a roham, mennyi ideig fog tartani, mennyi ideig fogja bírni ezt a szervezetem? Dolgoztam magomon, rengeteget. Hihetetlen mennyiségű könny, felismerés, elengedés, megértés lett az eredménye. Elkezdtem a saját életemet élni. Már nem azért tettem a dolgokat, hogy szeressenek, hogy a mintának megfelelően cselekedjem, mert a mi családunkban ez a minta működik.

Egy bizonyos szinten valóban működött – és közben végig hiányzott valami. Folyamatosan hiányérzetem volt, küzdöttem, szenvedtem. Vágytam egy dologra, amit nem tudtam elérni. A párkapcsolati próbálkozásaim tükröt mutattak. Egy olyan tükröt, amiben a visszautasítás, a “nekem nem kellesz”, “nem lehetünk együtt” érzés összpontosult. Annak felismerése, hogy ez is egy belőlem kiinduló dolog, kevés volt, tovább kellett mennem.

Akartam, nagyon akartam a megoldást, mert elkeseredetten fojtogatott az érzés, hogy szeressenek. Nem tudtam, hogy mi lehet az ok, de azt igen, hogy bennem van és a megoldás is. Kérdésekre kerestem a választ. Miért feszülök be ha egy férfi komolyan érdeklődik felőlem és legfőképp, miért nem tud beteljesedni a szerelem? Miért mindig a csalódást és az elutasítást kell megtapasztalnom? Felnőtt koromra miért a szexualitás lett a szeretetnyelvem?

Ismét Ildi segítségét kértem.

Belső gyermek gyógyítás

Ezen alkalommal sem voltam könnyű eset, de a végére kerekké vált a történet. 😊Képáramoltatás segítségével felvettem a kapcsolatot a gyermeki énemmel. Kb. 3-4 éves lehettem, nagyon szomorúnak és magányosnak éreztem magam. Visszautasítottak, pedig én csak egy kis figyelmet, törődést szerettem volna kapni, kicsit megszeretgetni az apukámat. Nagyon fájt, hogy én azt akkor nem kaphattam meg úgy és olyan szinten, mint amire nekem szükségem lett volna. Gyógyítottam magam. Öleltem, szerettem, nyugtattam a kicsi énem. ………………….. És kerekké vált a történet.

A felismerés, a megértés

Érthetővé vált számomra, hogy miért nem tud a valóságban megjelenni a szerelem, hogy miért nem kaphatom meg egy férfitól a törődést, a szeretetet. Én ott és akkor lezártam, falat építettem magam és a világ közé. Azért, mert ott, akkor nem kaptam meg azt a szeretetet, amire vágytam. Azt integráltam magamba, hogy visszautasítottak, hogy nincs szükség rám, hogy nem kellek, nem vagyok fontos.

Most már értem, hogy miért azzal kedveskedtem gyerekkoromban a szüleimnek, hogy mindent megcsináltam, amit csak tudtam, hogy miért nem igényeltem az ölelést, hogy miért nem mondtuk ki soha azt szót, hogy: szeretlek. Ők így tudták csinálni.

Ezeket át kellett élnem ahhoz, hogy én másképp csináljam, hogy én ki tudjam mondani a gyermekemnek naponta többször azt, hogy szeretlek kicsikém, hogy be tudjak menni a szobájába csak egy ölelésért. Ezt kellett átélnem ahhoz, hogy én kifejlesszem magamban azt, amit kicsinek én is meg akartam kapni. 34 éve egy határvonalat húztam, amin belül nem engedek senkit. Mert a kicsi énem akkor ott azt gondolhatta, hogy ha a vonalon belül engedek valakit, akkor megint elutasítanak.

Túllépni a hiányon, átírni a történetet

Lassan négy évtizede nyom ez az érzés. De ma már tudom, hogy lehet másképp. Tudom, hogy módom van ezeket megváltoztatni. Szeretném elmesélni, hogy csütörtökön megcsináltam képáramoltatást ismét. Elmeséltem a kicsi Adélnak, hogy attól, hogy apu nem akart vele játszani, az nem azt jelenti, hogy nincs szüksége rá, hogy visszautasította. Csak annyit, hogy fáradt, mert azért dolgozik rengeteget, hogy megadjon mindent nekünk. Azt is elmeséltem, hogy egy fantasztikus kislánya lesz, aki külső és belső jegyekben is rá fog hasonlítani. Elmeséltem, hogy ne zárja be a szívét, mert sokkal jobban fog fájni a jövő. Ezután odakísértem az alvó apukánkhoz, ő felkúszott az ölébe, átkarolta és megsúgta neki, hogy szeretlek. Az apukánk átkarolta és ő is mondta, hogy szereti.

“Azóta mosolyog a lelkem”

Azt kell mondjam, hogy azóta mosolyog a lelkem. Illetve, szerintem elindult bennem az átalakulás. Egy hete pénteken újból jelentkezett egy férfi, akivel még tavaly ismerkedtünk szexuális kapcsolat céljából. Ugyan ott folytattuk a beszélgetést, mint ahol decemberben abbahagytuk. Egy héten keresztül minden nap beszéltünk egymással. Tegnap este megmondtam neki, hogy én azt gondolom, hogy nekem erre a kapcsolatra nincs szükségem. Nem arról van szó, hogy többet szeretnék, hanem ez a fajta minőségű kapcsolat már nem ad töltést nekem. Már nem gondolom azt, hogy a szex biztonságos és az érzések veszélyesek. Hanem azt, hogy az érzések teszik igazán izgalmassá a szexet. Eddig a szexet használtam mint eszközt arra, hogy “szeressenek” mert a határvonalon belül nem engedhettem senkit.

Egy csodás folyamatban vagyok!

Az önbecsapó mechanizmusok felszámolása – 22/4-es évünk van

Napi Ildi: Az önbecsapás vége

Az elmúlt évtizedekben egy csomó dolgot normálisnak tekintettünk, pedig nem is azok. Rá kellett jönnünk, hogy a valódi értékek máshol vannak.

Amit eddig meg se kérdőjeleztünk, az akár megváltozhat és egy új, egy sokkal értékesebb bukkanhat fel.

 

Az év feladata

Megoldani a 22-es csapdáját – vajon lehet-e?

2020 = 20 + 2 + 0 = 22 = 2 + 2 = 4 = 22 /4

“Az életünkben vannak olyan vakfoltok, amelyeket nem akarunk észlelni. Az idén muszáj lesz szembenézni vele.”

2020: Az önbecsapó mechanizmusok lelepleződnek

A 22/4 nem csak párkapcsolati önbecsapásról szól, hanem minden egyéb életterületi önbecsapásról. (Erről itt írtam.)
Bár ezekben az összezárt hónapokban felszínre tudnak jönni, ki tudnak éleződni a párkapcsolati elakadások is.

Semmi jelentősége, hogy van-e vírus, veszélyes-e, ki engedte ránk, ki manipulál bennünket, … Az a fontos, hogy ez a helyzet mit hoz felszínre a  világban, mivel szembesít bennünket a saját élatünkben, és azt hogyan oldjuk meg.

2020: Az önbecsapó mechanizmusok lelepleződnek A 22/4 nem csak párkapcsolati önbecsapásról szól, hanem minden egyéb életterületi önbecsapásról. Bár ezekben az összezárt hónapokban felszínre tudnak jönni, ki tudnak éleződni a párkapcsolati elakadások is.
Milyen önbecsapó mechanizmusok lepleződnek le?
  • Például, hogy meg lehet-e az iskolarendszert változtatni? Most bebizonyosodott, hogy igen. Akár 2 hét alatt is át tudunk állni. Nem biztos, hogy ez az ideális helyzet, de képesek vagyunk egy teljesen új rendszert létrehozni ilyen rövid idő alatt, ha akarjuk.
  • Megszűnt a magántanulói státusz, most pedig mindenki magántanuló egyéni tanrenddel.
  • Amíg nem volt tétje, addig mindenféle híreket megosztottunk. Ha kiderült egy információról, hogy hamis, akkor annak nem lett következménye. Most elkezdtük jobban szűrni a híreket, a postokat. Keressük a számunkra hiteles információt.
  • Felismertük, hány felesleges dologgal vesszük magunkat körül, ami nélkül akár élni is lehet. Ezeket gyorsan elengedtük. Az elmúlt hónapban kevesebb ruhát, táskát vásároltunk. Nézd meg, mire költöttél. Mivel vetted körül magad, amire feltétlen szükséged van. Valljuk be, élelmiszer nélkül, egy normális lakás, információ nélkül nehezen lennénk meg.
  • Mennyi felesleges munkakör létezik! Egy ilyen helyzetben kiderül, kinek a munkája a legfontosabb és azok el vannak-e ismerve anyagilag.
  • Sok külföldön élő hazautazott a hazájába. Pedig maradhatott volna a felmagasztalt másik államban is. De ezek szerint baj idején ők is visszatérnek az országukba, a családjukhoz, a …
  • Az elmúlt években hiába próbáltunk bármit tenni a környezetünkért, nem nagyon haladtunk. Valódi megoldások nem születtek.

 

“Bárcsak ez a változás  javára válna mindennek és mindenkinek!”
“Bárcsak ráébrednénk a rendelkezésünkre álló lehetőségnek!”

 

A vírus című világdrámát kollektíven idéztük meg

 

ELŐHANG
Az én belső drámám
Én szinte szégyellem bevallani, de életem legboldogabb időszakát élem. Évek óta folyamatosan szorongtam, mert láttam az eszeveszett rohanást és habzsolást. Alapvetően a szikár, minimalista életvitel híve vagyok. Évente 2-3x elvonulásra járok, szeretek egyedül lenni és látszólag semmit nem csinálni. Szerintem nem kell annyit enni, nincs annyi holmira szükségünk és nem kell állandóan utazni. Nos, ha ennek bárhol hangot adtam, nem voltam népszerű.

Azt is nevetségesnek találtam, hogy azért fizetünk be egy-egy helyre, hogy egyedül lehessünk. El se tudtam képzelni, hogy lesz ennek vége. Amikor Velencéről és Barcelonáról az a hír járta, hogy megtelt és be kell jelentkezni, akkor már végképp egy rossz álomban éreztem magam, amiből fel kéne ébredni. 

Nos, ez a felébredés történik most. 

 

A kollektív dráma a belsőnk tükörképe

Az elmúlt években az a belső dráma játszódott le bennem, mely szerint milyen óriási a különbség a belső igazságom és a környezetem között, amelyben élek. Valójában mindenkiben benne él a vágy, hogy megvalósítsa a saját belső igazságát. Hasonló dráma játszódott le másokban is, ami most kivetítődött a kollektív valóságba.

A nagy történelmi változások az ember belső pszichés drámájának a kivetülései.
A világszintű változások az egyes emberek belső drámája nyomán keletkeznek.
A vírus járvány is egy pszichológiai jelenség, mert az emberek jó része a fizikai világra összpontosított. Elkülönülést élt meg és azt hitte, hogy egyedül van. Már nem kereste az eredetét, a létezése célját, a saját létezésének az okát meg pláne nem ismerte.

 

A belső igazságod idézi meg a vezetőket és az eseményeket

Az ego mindig kívül keresi a válaszokat, mert ez a természete. Bár az ember fizikai valóságban működik, de érez valami mély kapcsolatot is a lénye mélyebb részével. Sejti, hogy a Belső Énje tudja a választ minden problémájára. A Belső Én azzal segíti az egó tapasztalását, hogy fizikai adatokat gyárt azért, hogy elmesélje az egó számára a belső tudást. Kivetíti ezeket az adatokat a valóságba, hogy az ego találkozhasson ezzel. A fizikai valóság tapasztalatait az ego könnyebben el tudja fogadni, tud vele mit kezdeni.

Ez az oka az olyan eseményeknek, amelyek kiemelkedően fontosak. Lehetnek dicsőségesek, mint egy űrutazás és lehetnek tragikusak, mint egy vírus-válság. Ezeket az eseményeket mi együtt választjuk ki, hogy megjelenítsék a belső igazságunkat, amelyet intuitív módon mindannyian tudunk.

Kiválaszthatunk személyeket is, akik megszemélyesítik a belső igazságunkat, így kitermelhetünk a belső igazságunk alapján nagy vezetőket, államférfiakat, gondolkodókat, szellemi és spirituális vezetőket. De ha olyan a belső igazságunk, akkor kitermelhetünk zsarnokokat is. Ezek az emberek tőlünk kapják a képességeiket, hogy ki vetülhessenek a fizikai világba. A belső énünk érvényes természete így megegyezik a kiválasztott személyekkel, akik bemutatják a belső igazságunkat. Előbb-utóbb bizonyos értelemben azzá válnak, aminek látszanak. Nagy alakjaivá válnak a történelemnek, ugyanúgy, mint ahogyan a Belső Énünk a belső pszichés drámánk örök hőse. Ezt a kivetítést folyamatosan végezzük.

A drámák célja: hatást gyakorolni

Olykor egy eszme, egy világnézet ereje hanyatlik. (Jelenleg a fogyasztói materializmus és elkülönülés divatja.) Fizikai hatása csökken és ilyenkor ismét felgyorsul a belső dráma eseménye. A világ eseményekben mindig megmutatkoznak a legmagasabb rendű emberi törekvések.

A drámák mindig másképp játszódnak, de van egy közös tulajdonságuk. Ezek először az emberben belül épülnek fel. A drámák azért alakulnak ki, hogy az adott korban hatást gyakoroljanak a világban fennálló körülményekre. Ennélfogva olyan események köntösét töltik fel, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják az emberekre.

A vírusjárványban egy régen bevált és kimagasló ügyesség nyilvánul meg. Hiszen a Belső Én pontosan tudja, mi tesz nagy benyomást az adott kor emberére és milyen esemény lesz leginkább képes képviselni az üzenetet. Ha egy ilyen esemény megjelenik a történelemben, az emberek intuitív módon felismerik, hiszen az útja már jó előre ki van jelölve és eljövetelét sok esetben már megjövendölték (lsd. asztrológia).

Nem véletlenül vágytuk meg a járványt

Az így keletkező történelmi esemény nem véletlenül jelenik meg, nem találomra választódik ki. Ő a bennünk lévő kreatív sorsalakító tehetség megnyilvánulása. Mivelhogy minden ember kreatív teremtő képességgel született és vágyik a saját belső igazsága megtapasztalására, így bizonyos mértékig mindannyian szerepet játszunk a történelem alakulásában. Az ilyen társadalmi drámában azonban jobban tudatosul ez a belső tudás, nagyobb mértékben leszünk tisztában a lehetőséggel, és nagyobb mértékben fel tudjuk használni őket az élet teljességének kibontakoztatásához.

Az élet és a halál, az egység és az elkülönülés is lehetnek témái a történelmi drámának. Egyes bevált drámák, mint például egy világjárvány már megjelentek a múlt történelmi színpadán. Az események, a feljött gondolatok és érzések hozzájárulnak a földi nézőközönség okulásához. A lelki vagy pszichológiai azonosulás nagyon fontos. Lényegében mindent drámának ez van a mélyén. Bizonyos értelemben elmondható, hogy az embernek azonosulni a kell a történésekkel amelyeket önmaga megteremtett, csakhogy az ember nem érti önnön találékonyságának és kreatív hatalmának csodálatosságát.

Ha kijelentjük, hogy az események és az emberek egymást teremtik, máris közelebb járunk az igazsághoz. De csak akkor, ha nagyon vigyázunk a meghatározásokkal, mert végül is miben különböznek a tapasztalatok és az emberek?

“Mit akart mondani a költő?”

A járvány drámája és tragédiája hatásos és jótékony is. Az emberek értelmezik a mondanivalóját és a spirituális üzenetét. De! minden történetben, amely az igazság megragadására törekszik, erős félelem munkál amiatt, hogy ez az igazság elszökik előle, félreértik. Csak a Belső Én képes nyugalmi állapotban, meditáció közben időnként megpillantani a fizikai fogalmakkal kifejezhetetlen belső igazságok részleteit.

Ezeket az értékeket, intuíciókat, felismeréseket mindenki a maga felfogóképességéhez igazítva adja tovább.

Ezért a róluk szóló történetek is sűrűn változnak.

Én így mondtam el.

 


Olvasók írták

Tímár Ildikó küldte:

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.

 


Ezt az írást olvasva magamra ismertem.Én is ilyen egyszerű ember vagyok.Köszönöm.

Kné Piroska

Megbocsájtó formula – bármire

Napi Ildi: A megbocsájtó formula

Sok levelet kapok abban a témában, hogy ha valaki kopogtat egy elakadásán, akkor azt hogyan fogalmazza meg.
Nos, erre van egy egyszerű módszer. Mondd el, mi a bajod, vagy akár írd le. Ne gondolkozz! Aztán egyszerűen csak használd fel a mondataidat.

(Ezt a módszert használtam már az orvosos cikkemben is, ahol egy lány az orvosát ítélte meg.)

Nézzünk egy egyszerű példát az egyik ismerősöm lányától. Ő már ismeri az ÉFT-t és szoktunk is olykor együtt kopogtatni. Így csak beindító mondatokban segítettem neki, amit aztán kopogtatva sokszor el kellett ismételnie.

De úgy döntöttem, legyen még egyszerűbb. Használjunk a megbocsájtó formulákat.

Már pusztán az, hogy megbocsájtjuk magunknak a gondolatainkat és az érzéseinket és közben kopogtatunk, csökkenti a stresszt és elkezd oldódni a téma. Ezután az elme vagy a szív már megtalálja a kiutat!

Anya nem kér a megoldásaimból
Ezt írta Ibi:

Neked mindig olyan jó mondataid vannak!

Mit tudok kezdeni azzal a helyzettel, hogy a kollégáim, de a barátnőim is hozzám fordulnak a problémájukkal. Én pedig csak úgy könnyedén bemondom a megoldást. Nekem ez könnyen megy. Persze nem minden válik be, de többnyire jó kiinduló pont lesz belőle. Viszont ez nem működik az anyuval (még mindig együtt lakunk). Azt mondta, hogy nem kér az ötleteimből. Ő megértést vár tőlem.

Az a gond, hogy én képtelen vagyok végighallgatni, mert már az első mondatrész után benyögöm, hogy hogyan kéne megoldani a baját. De ez számára lekezelő és sértő, mert nem vele foglalkozom – mondja ő.

Jó lenne valami mantra vagy kopogtató mondat magamnak, amivel ilyenkor le tudom kötni az elmémet, ami a megoldásokon agyal.

Szerinted mit mondjak?
Az a legjobb, ami van

Mindig az a legjobb, ha azzal dolgozol, ami valójában van.

Megbocsájtó formula és az ÉFT kopogtatás kombinálása a gondolatok és az érzések gyors megváltoztatására.

Kopogtasd a mellkasodat (mondjuk négy ujjal a csecsemőmirigyedet) miközben elmondod 3x a megbocsájtó formulát:

“Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy … ide kell beírni az aktuális gondolatadat ….”

Pl. 1. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy (akármicsodácskát) érzek, amikor anya nem kér a megoldásaimból.”

Pl. 2. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy alig bírom türtőztetni magam, amikor anyának elakadása van.”

Pl. 3.”Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy engem jobban érdekel, hogy megoldjam anya problémáját, mint az, amire anya vágyik.”

Pl. 4. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy bár mások hozzám fordulnak a problémáikkal és én briliánsan szórom a megoldásokat, anya mégsem kér belőle.”

Pl. 5. Amikor mások hozzám fordulnak a problémáikkal és én briliánsan szórom a megoldásokat, anya mégsem kér belőle, az azt jelenti számomra, hogy …….. (ez itt egy nagyon fontos rész, ne hagyd ki), de ezt most megbocsájtom magamnak.”

Pl. 6. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy bár anya azt szeretné, hogy vele foglalkozzak, én mégis inkább magammal és a saját gondolataimmal foglalkozom és gyönyörködöm a saját intellektusomban.”

Pl. 7. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy képtelen vagyok lekötni az elmémet, mert arra idomítottam, hogy megoldásokon agyaljon.”

Pl. 8. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy képtelen vagyok őt végighallgatni, mert sürgető érzést érzek, hogy …”

Pl. 8. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy mindenre tudnom kell a választ.

 

Hirtelen ez jutott eszembe.
Szerinted? 🙂

 


Olvasók írták:

Szia!

Hú, ez de betalált nálam! Én pont ugyanígy voltam anyámmal!

És most, már a halála után, jöttem rá arra, hogy ő tulajdonképpen csak azt akarta volna, hogy vele legyek, hogy meghallgassam, hogy ott legyek. Neki ez jelentette a szeretetet.

Dehogyis akarta, hogy megoldjam a problémáját, akkor mivel tudott volna odaültetni maga mellé és érte volna el, hogy ott legyek? Kellett neki valami problémát gyártani, amiről úgy gondolta, hogy azzal eléri, hogy ott maradjak és beszélgessek vele.

Egyszer, még életében erre rájöttem egy szituban. Akkor mondtam is neki, hogy nem volna egyszerűbb probléma gyártás helyett azt mondani nekem, hogy "kislányom, azt szeretném, ha beszélgetnél velem, itt lennél mellettem, mert egyedül vagyok."

Már nem emlékszem, mit válaszolt, de kicsit olyan érzésem volt akkor, mintha elvettem volna a játékát, mert rájöttem, hogy mi is van a háttérben.

És persze egyáltalán nem vágyott megoldásra, lehet hogy ő is tudta, mit kéne csinálni, de így volt egy ok, egy ürügy, ami arra szolgált neki,  hogy én ott legyek mellette.

Most már egész máshogy csinálnám, de már 4 éve nincs itt, hogy odaülhessek mellé. Pedig most már szívesen odaülnék.... és persze a könnyeim most előjöttek...

Szerintem ennek a lánynak csak azt kéne megérteni, hogy az anyukája így érzi azt, hogy ő szereti őt, ha meghallgatja,  ha odafigyel rám, és nem vágyik a megoldásra.

Csak nehéz kimondani azt a mondatot, az anyának, hogy: "kislányom, akkor érzem, hogy szeretsz, ha figyelsz rám,  ha meghallgatsz, ha csak csendben ideülsz mellém, és én beszélhetek neked."

Ezt én is csak így 60 fölött érzem igazán, amikor lassan már én kerülök ilyen szituba a gyerekeimmel … 

De én már nem akarok problémát gyártani, helyette megmondom a menyemnek, hogy egy héten egyszer szeretnék beszélni az unokáimmal, és akkor felhívnak. Mert én nem tudom, mikor hívhatom őket. Lehet, hogy a legkisebb, a 6 hetes, épp akkor aludt el és nem akarom  felébreszteni.

Még azt is elmondanám ennek a lánynak, hogy örüljön neki, hogy még él az anyukája, és beszélhet vele, és fogadja el, hogy ilyen.
Ezt már csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha már nincs velünk...Pusz.
Kedves Ildikó!

Köszönöm hírleveleid, mindíg találok benne érdekességet, van hogy sikerül újra és újra rácsodálkozni mondatokra.
Így vagyok újra a legutóbbi leveleddel is. Így rátekinteni a megbocsátásra!?
Köszönöm!

Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok Neked és Szeretteidnek!

Szeretettel:  F.

 

Hogyan tanul meg a gyerek félni?

FELÜTÉS

Az egyik ismerősöm írta:
Kutya sétáltatás közben odaszaladt az egyik kutyatulajdonos kisfia. Belekapaszkodott a kezébe és könyörgött neki:
Mondd anyunak, hogy ne beszéljen állandóan a vírusról! Segíts! Nem bírom!

Hogyan tanul meg a gyerek félni?

 

Most tanítjuk meg a gyerekeinek, hogyan kezeljék a problémát

Majdnem mindegy, hogy a szánkkal mit mondunk a gyereknek. Ő egész nap mozizik. Tudatosan és tudattalanul figyeli anyát és apát. Hogyan viselkednek? Feszültek-e, félnek-e? Mindent érzékel. Kifinomult csápjaival mindent tud. Hazudik-e a szülő, hogy reagál a hírekre, …?

Ha azt mondja anya, hogy ne félj kislányom, minden rendben lesz – de közben retteg és szorong – a gyerek tudni fogja, hogy baj van. Ő is szorongani kezd és ő se fog beszélni róla.

Részlet egy régi cikkemből:

“A félelmek úgy is keletkezhetnek, hogy nem mi élünk át egy konkrét esetet, de látjuk, halljuk.

A félelmet megalapozó tapasztalatot akár a legtutibb szülőtől is összeszedhetjük.
Mondjuk otthon van a kisfiú az anyukájával. Anyuka meglát egy egeret, elkezd sikítozni, sír, felugrik egy székre. A kisfiú ekkor megtanulja, hogy az egér veszélyes. Ha egyedül van otthon, elképzelhető, hogy érdekes kis játszótársnak látta volna az egeret.

De még ennél kevesebb is elég. Sétál anya délután a gyerekkel. Egyszer csak hirtelen egy kutya ugat fel az egyik kerítés mögött. Anya összerándul egy kicsit, mert megijed. A gyerek ezt azonnal érzi, leveszi és ettől kezdve tudja, a kutyától félni kell.”

 

Egy-két cikkem a témában:

 


AJÁNLÓ:

Kopogtatós foglalkozások online
Csoportos kopogtatások félelemre és egyéb problémákra.
Részletek a levél alján

 

online ÉFT foglalkozás

 

Mit lehet tenni?

Kezelni a félelmet, különben a gyerek …

A félelem egy fikció. A jövőbe kivetített legrosszabb helyzet. A hosszan átélt félelem pedig egy önbeteljesítő jóslat.
Ha fél a szülő, vagy bizonytalan, akkor kereshet olyan módszereket, amelyek oldják a félelmet. Nekem az ÉFT mindig bejön. Oldja a stresszt a tudatban, az energiarendszerben és testi szinten is. Csak csinálni kell.

A gyerek élete a szülő kezében vannak. Attól függ az élete, aki vagy felkészült vagy nem, vagy bizonytalan, vagy nem. Ráj van bízva a létezése.

Ha azt látja, hogy a szülő bizonytalan, akkor valamit ki kell találnia a helyzetre.

Pl. úgy érzi, neki mindenre tudnia kell a választ,

  • kezében kell tartania az élete irányítását,
  • munkamániás lesz,
  • keres egy szektát, akikre rábízhatja magát, mert ők tudják a tutit,
  • izmokat növeszt, hogy védelmező lehessen,
  • ő is félni fog, esetleg paranoid lesz,
  • mindenkiben kételkedni fog: vajon igazat mondott, mi van, ha nem is azt gondolja, amit mond, …?
  • kivetíti másokra a félelmeit,
  • sokat lamentál, habozik a döntések miatt, százféle verziót végigfuttat,
  • annyira félni fog, hogy inkább hős lesz: leugrik valahonnan, felmászik valahova, keresi a veszélyt.

(Akik ismerik az Enneagram rendszerét, azoknak mondom, hogy így is kialkulhat a 6-os karakter.)

Akár lehetünk őszinték is

Mindenkinek ajánlok egy remek kis videót, ahol egy rettegő apuka panaszkodik Byron Katie-nek. Tanácstalan, mit mondjon a gyerekének. Byron Katie az igazságot javasolja – és működik!
Itt a link.

A legtöbb emberben meg sem fordul ez a lehetőség.
Ez annyira egyszerű, hogy érthetetlen. Ha bonyolult volna, mindenki értené.
Ezért az ügyfeleimmel el szoktam gyakorolni. .

Csak azt kell mondani, ami van. Egyszer próbáld ki. Ne lepődj meg, ha elsőre nem megy.

Nézzük a gyakorlatban!

Akár mondhatod ezt is:

„ Hát, kisfiam! Gőzöm sincs hogy most mi lenne a jó. Nem tudom, mit kéne tenni. Egyáltalán kéne-e tenni valamit. Bizonytalan vagyok. Még sose történt ilyesmi velem.
A sok hír és a facebook már teljesen kétségbeejt. Egyik pillanatban ennek hiszek, a másikban a másiknak. Egyik pillanatban lehetőséget látok benne, a másikban attól félek, hogy majd tönkre megyünk és nem lesz pénzünk. De valójában mindig is volt pénzünk és egészségünk is. Sőt, a mama is azt tanította, hogy úgy még sose volt, hogy ne lett volna valahogy. És mindig igaza lett. Szólj rám, ha megint látod rajtam a félelmet. Majd figyelek.

És akár kopogtathatsz is.

A félelem egy börtön, de nem kell benne maradnod.

 

Namaste!