2018. május havi bejegyzések

A boldogság választás kérdése

 

Napi Ildi: A boldogság választás kérdése – tavaszi fogalmazás

A boldogság választás kérdése

3 órányi csónakázás

Ma egy spontán ötlettől vezérelve kimentünk csónakázni. Vittünk ebédet, innivalót és elindultunk. Szóltunk a barátoknak, hogy csatlakozhatnak, ha van kedvük.

  • Már mindenkinek volt programja, dolga, így nem jöttek.
  • Egy óra vízi élet után elkapott bennünket egy heves zápor. Beeveztünk a part-menti fák alá, ott kevésbé áztunk. Bátor kajakosok húztak el mellettünk, dacoltak az elemekkel. Integettünk egymásnak és nevettünk.
  • Aztán elindultunk haza, de a motor bedöglött. Együtt álltunk neki szerelni. Bénáztunk sokat, de a motor nem javult meg.
    Csorogtunk lefelé a Tiszán, bő egy óra alatt vissza is értünk volna a kikötőbe. Én azért kiküldtem egy nyitott kérdést az ég felé, hogy hogyan oldódhatna ez meg?
  • Egy-két percen belül leszólított bennünket egy vízi sporttárs és megkérdezte, hogy elvontasson-e. Mi megengedtük neki. Percek múlva kikötöttünk és egy hideg sörrel megháláltuk a megmentőnknek a segítséget.

3 órát töltöttünk az otthontól távol, mégis annyi minden történt velünk.

Útközben hazafelé azon gondolkoztam, hányszor elronthattuk volna.

Sok dolog történt. Nem jók és nem rosszak. Egyszerűen csak megtörténtek. Az, hogy mit kezdtünk vele, rajtunk múlott. Mi vidáman, teli hassal, lesülve, megszáradva, egy csodás emberi kapcsolattal gazdagodva érkeztünk haza.

 

Boldogtalan verzió – így is lehetett volna

Amikor meghívtuk a barátainkat és egyik sem ért rá, gondolhattuk volna, hogy milyenek ezek. Kikosaraznak, elutasítanak, csak a saját pecsenyéjüket sütögetik.

Amikor nem vittünk evőeszközt az ebédhez, akár bosszankodhattunk volna és kereshettük volna a hibást is.

Sazidhattuk volna az esőt és hibáztathattuk volna egymást, mert senki nem nézte meg az időjárás jelentést. Vagy pánikolhattam volna, hogy megfázik a fiam.

Amikor leállt a motor, akkor kiabálhattam volna a férjemmel. Vagy vészforgatókönyveket gyárthattam volna. Panaszkodhattunk volna, hogy milyen vacak motorokat gyártanak manapság, már ez sem olyan, mint régen, …

Boldog verzió – ezt választottuk
  • Ehelyett minden barátunk elfoglaltságát lájkoltuk a messengeren. Volt, aki kertészkedett, másnak családi programja akadt. Amikor nem jöttek velünk, az nem jelentett semmit. Nem visszautasítottak bennünket, hanem tették a dolgukat, ahogyan mi is.
  • Az ebédhez (gyros tálban) nem vittünk evőeszközt. Első reagálásként megkerestük, ki a hibás, kinek nem jutott eszébe. Aztán rájöttünk, hogy ez egyenes út a békétlenség felé, és nagy kreativitással megettük kézzel.
  • A zápor tényleg lehetetlenül áztatott el minket. Szinte mindenhol sütött a nap, csak fölöttünk szakadt le az ég. 10 perc izgalom, menekülés, evezés a partközelbe és rengeteg vicces megoldás, hogy szárazak maradjunk. Végül persze csurom vizesek lettünk. A gyereket pedig megtanítottuk egy csomó trükkre.
  • Imádtam nézni, ahogy az elszánt hétvégi kajakosok eveznek az esőben.
  • A motorleálláskor életrevalóan álltunk a helyzetünkhöz. Néztük a sodrást, a széljárást. Hirtelen egészen más szempontjaink lettek, mint előtte.
  • V. Árpád csónakos-társ pedig egyszer csak megjelent és felajánlotta a segítségét. A vontatás nagyon baráti szituáció. A csónakok oldalát összekötözik és út közben a két csónak utasai beszélgethetnek. Árpád elmesélte, hogy egyszer 60 km-t evezett lefelé a Tiszán Szegedig és senki nem segített neki. Bár nem tudom, milyen ember volt előtte, de ez a a 60 kilométernyi evezés egy nagyon együtt érző és segítőkész ember csinált belőle.

 

A családom most pihen a hűvös szobában én pedig boldogan írom le ezt a 3 órát az életemből. Az tesz igazán boldoggá, hogy látom, hányszor volt lehetősége kisiklani ennek a történetnek. Mégsem így lett és ez rajtunk múlott.

Életünk minden pillanatában eldönthetjük, hogy mit kezdünk azzal a helyzettel, amibe kerültünk. Szenvedünk tőle, vagy választunk valami jobbat a szenvedés helyett.

Békés érzés, amikor rájövünk, hogy van választásunk.

 

————–

Ajánló:
  1. Byron Katie foglalkozás– „az igazság éppen fordítva van.”
    Szeged
    2018. máj. 22. 17-21:00
  2. Tarot továbbképzés
    Szeged és online
    2018. máj. 29. 17-20:00
  3. Család és Lélekállítás– Szeged
    2018. jún. 02. 9:30
  4. Játékterápia
    Budapest
    2018. jún. 04. 10:00
    (Már csak 1 hely van)
  5. ÉFT foglalkozás– A pénz és az érzelmek
    Budapest
    2018. jún. 25. 16:00
  6. Életforgatóköny tanfolyam
    Szegeden és online
    2018. aug. 25-től

————–

 

Bárcsak mindenki szert tenne a boldogságra és a boldogság okaira!

Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet

 

Napi Ildi: Ítéld meg az ügyfeleidet – és általa sokat megtudhatsz magadról

Mottó: Változtasd meg az életed egy éttermi szalvétán!

——-
Ajánlat:

Játékterápia
2018. máj. 11. péntek 10:00 Szeged

Család- és lélekállítás
2018. máj. 12. szombat 9:30 Szeged

——

A PROBLÉMA

Egy ismerősömmel együtt ebédeltünk. Elpanaszolta, hogy sok levelet ír az általa vezetett meditációs körnek. Hétről hétre újabb és újabb információkat és nagyszerű ötleteket oszt meg velük.

Főleg életmód témában. Hogyan lehetnének tudatosabbak, hogyan kéne táplálkozniuk, milyen más közös programokat szervezhetnének. De senki a füle botját se mozgatja. Nem lájkolják, nem válaszolnak. Egyszerűen csak eljárnak a heti meditációra és gyakorlásra.

Pedig tényleg izgalmas dolgokat talált ki. Pl. ünnepek előtt speciális gyakorlatokat, böjtöket, … Próbálta lelkesíteni a többieket, hogy csatlakozzanak hozzá.

A célja egy sokkal nagyobb közösség és mozgalom megszervezése, illetve a bioboltja fellendítése volt, mégis megrekedt a 15-20 fős meditációs-kör szintjén.

Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet
Az embereknek olvasnia kéne a hírleveleimet!
A MÓDSZER

Aztán egy szalvétára leírtunk néhány ítéletet a Byron Katie-féle módszer szerint.
Ő is tudta, mire megy ki a játék és hogy le fognak lepleződni a korlátai, de belement, mert tudta milyen hasznos ez. Én már fejből tudom, úgyhogy a kis papíron az alábbi történetet raktuk össze:

  • ÍTÉLET: Az embereknek érdeklődnie kéne a hírleveleim iránt.”
    „Arra van szükségem, hogy az emberek érdeklődjenek a hírleveleim iránt.”
  • MIT ÉRZEL ILYENKOR?
    „Csalódást érzek, amikor nincs visszajelzés.”
  • ÚJABB ÍTÉLET:
    „Ennyi levélnek kéne, hogy legyen hatása.”
    „Hihetetlen, hogy ennyi emberből egyet sem érdekel.”
  • TANÁCS AZ EMBEREKNEK:
    „Azt tanácsolom az embereknek, hogy olvassák el, amiket írok.”
  • MIKOR LENNÉL BOLDOG?
    „Akkor lennék boldog, ha érezném, hogy értelme van, amit csinálok.”
  • MILYENEK AZ ILYEN EMBEREK?
    „Nem akarnak semmit tenni, változni, és jobban lenni az életükben.”

Hiába mondtam neki, hogy statisztikailag a 20 fő kevés ahhoz, hogy fejlődjön a történet. Tapasztalatok szerint az már egész jó, ha egy hírlevélre 100-ból 1 ember válaszol.

Sőt, facebook oldal is kellene, meg levelezőrendszer, és a marketing egy-két eszközét is fel kellene használni a kommunikációban … De kijelentette, hogy őt ettől a marketinges, számítógépes világtól rázza a hideg.

A FELISMERÉSEK

Végül az ebéd végére az alábbi felismerések születtek meg:

ÍTÉLET:

Arra van szükségem, hogy az emberek érdeklődjenek a hírleveleim iránt.”

  • – Nincs szükségem arra, hogy olyan levelet írjak, ami másokat érdekel.
    Az tesz boldoggá, hogy olyan leveleket írok, amik engem érdekelnek. A témáim engem tényleg lelkesítenek. Amikor a kedvenc témáimról írok, boldog vagyok.
    És a végén rendszerint az embereket is az érdekli, ami engem. Sőt, azok fognak hozzám kapcsolódni, akik „egyívásúak” velem. 🙂
  • – Azért sincs rá szükségem, hogy érdeklődjenek az információim iránt, mert az az én dolgom, hogy a saját dolgaim iránt lelkesedjek.
    Elég nagyképűen hangzik, hogy én akarom eldönteni, mi érdekelje őket. 🙂
  • – De ha belegondolok, ez az én valódi gyerekkori sérülésem: úgy éreztem, senkit sem érdekel, amit én mondok.
  • – Ráadásul arra is jó, ha nem érdeklődnek az emberek, mert olyankor mindig kreatívabb leszek.
  • – És amikor nem érdeklődnek, akkor úgy érzem szerencsétlen vagyok és szükségem van a páromra. Ha nem érezném ilyen szerencsétlennek magam, lehet, hogy nem működne a kapcsolatunk.
MIT ÉRZEL ILYENKOR?

Csalódást érzek, amikor nincs visszajelzés.”

  • – Ez a csalódás, amit ilyenkor érzek, tulajdonképpen a gyerekkori sérülésem, ahol a szüleimet nem érdekelte, amivel én foglalkoztam. Ők a tudományban hisznek én pedig az alternatív dolgokban. Amikor nem reagálnak a hírleveleimre, akkor újra és újra át akarom élni a gyerekkori sérülésemet, hátha egyszer eszembe jut a megoldás.

Hihetetlen, hogy ennyi emberből egyet sem érdekel.”

  • – Amikor nem válaszolnak a hírleveleimre (persze erre nem is kérem a levélben az embereket), akkor abból nem tudok meg semmit másokról. Lehet, hogy elolvassák, lehet, hogy nem. Még az is lehet, hogy hasznos nekik.
  • – Tulajdonképpen én sem szoktam a hírlevelekre válaszolni, amiket kapok. Pedig sokat rendszeresen elolvasok. És van, hogy csak évek múlva jelentkezem a hirdetésre. Éppen akkor, amikor készen állok rá.
TANÁCS AZ EMBEREKNEK

Azt tanácsolom az embereknek, hogy olvassák el, amiket írok.”

  • – Nem kell, hogy elolvassák a hírlevelemet. Hogyan is vehetnék rá másokat bármire. Sokszor még magamat sem tudom rávenni valamire.
  • – Én se tudtam annak idején rávenni magam, hogy érdeklődjek a szüleim tudományos dolgai iránt.
  • – És amikor az olvasóimmal foglalkozom, olyankor a más dolgával foglalkozom, nem a sajátommal.
  • – Sőt, az jutott eszembe, hogy én is érdeklődhetnék az ő hobbijuk vagy munkájuk iránt. Már ha lenne hozzá kedvem. 🙂
MIKOR LENNÉL BOLDOG?

Akkor lennék boldog, ha éreztetnék velem, hogy van értelme annak, amit csinálok.”

  • – Ezek szerint még én sem vagyok biztos benne, hogy van értelme annak, amit csinálok. Hiszen miért van arra szükségem, hogy ők elhitessék velem? Hú, ebben azért van valami!
  • – Nem az ő dolguk értelmet adni a munkámnak.
  • – Tulajdonképpen nem is vagyok benne biztos, hogy van értelme a munkámnak, de én szeretem csinálni.
MILYENEK AZ ILYEN EMBEREK?

Nem akarnak semmit tenni, változni, és jobban lenni az életükben.”

  • – Jajj, ez a legnehezebb!
    Tulajdonképpen én nem akarok változni és jobbnak lenni ebben a hírlevél dologban.
    Utálom az egész marketing szakmát.
    Lekapcsol az agyam, amikor a levelezőrendszert kell megtanulni.

Hiába iratkoztam fel a marketinges hírlevélre, egy tanácsot sem fogadok meg, mert nem passzolnak az én elképzeléseimhez.

  • – A tanácsokat, amiket az olvasóimnak írok én sem mindig tartom be. Táplálkozhatnék másképp, kevesebbet, … De gyakran inkább csak másnak tanácsolok, hátha egyszer én is megfogadom őket.
  • – Szerintem nagyon nehéz ötletekkel bombázom őket. Hogy böjtöljenek, mozogjanak, gondolkodjanak másképp. Ezt én is tudom, mégsem csinálom meg mindig.

Másnap, amikor találkoztunk és egy pillanatig felhoztam a témát, már nevetni tudott rajta.

Ilyenkor egyébként én az ÉFT (Érzelmi Felszabadító Technika) módszerével még minden egyes mondatot ki szoktam kopogtatni a mentáltestből és az energiatestből. Fontos, hogy ne csak felismeréseket tegyünk, hanem lényünk minden részében cseréljük ki a régi mintát újra.

 

Bárcsak örömödet lelnéd e cikkben és valódi áldássá válna az életedben!”

Nagyon szeretek a csalódás érzésével dolgozni. Általa rengeteget lehet megtudni önmagunkról és a valóságról.

———————–
Ajánlat:

 

Olvasói reakciók:
Én személy szerint sosem gondoltam hogy egy hírlevelre válaszolni kell, pedig elolvasom, megérint. ( ez különösen jól jött egyébként 🙂
Kíváncsi vagyok hányan fognak most ugyanígy reagálni rá!
Köszönöm 🙂
 
Krisztina
 
——
Kedves “Kolléganő”!
Nálam ez most nagyon betalált. Épp ebben vagyok benne.
——-
 

Ildi, ez megint szenzációs jó volt! A vállalaton belül, ahol dolgozom, gyakran szembesülök hasonló eredménytelenséggel.
Most, hogy saját magamon keresztül vizsgálom a reakciókat, már teljesen másként tekintek egy-egy kezdeményezésem hatására, biztos vagyok benne, hogy hatékonyabb leszek, ha azonosítom a gondolataim, érzelmeim és helyén kezelem a dolgokat.

Köszönöm: Zita

—-

Hát ez a hírleveles Byron Katie-féle levezetés szenzációs volt. Hatalmasat nevettem közben és milyen jól visszanyal a fagyi! Valóban minden önmagunkbol indul és ami körülöttünk van csak kivetítés és tükörkép.
M. Gabriella

—–

Szia Ildi!

Hát, annyira “vicces” ez az élet, hogy csak na!!!!
Képzeld, pont azon vekengtünk egy kollégámmal, hogy a nagy figyelemmel és gondossággal megfogalmazott bejegyzéseinkre nem, vagy alig reagálnak a “hálátlan” szülők. Majd miután jól kipanaszkodtuk magunkat és elköszöntünk, megnyitottam a levelezésemet, ahol is ott figyelt a Te írásod ebben a témában… 🙂
Nagyon köszönöm, nagyon tanulságos!!!!
És egyben szeretném megköszönni neked, hogy nem adod fel és újra és újra küldöd az írásaidat!!!!
Szeretettel:
Zsuzsi
 
——-

Kedves Ildikó!

Nagyon köszönöm ezt a levelet. Jó volt t az esetet olvasni mert én szintén hasonló folyamaton mentem át. Ez klassz vissza igazolás, ha át fordítjuk azt ami nem működik egyszer csak működőképessé vállik és meg élhetjük a csodákat.

Üdv: Erzsi